Sokan várták Balamuralikrishna magyarországi műsorát. Így meg, hogy az észak-indiai klasszikus zene egyik mesterével, a bambuszfuvolás Pandit Ronu Majumdarral készült fellépni egy nagyobb szabású turné záróakkordjaként, különösen érdekesnek ígérkezett a szombat este. Akik a délelőtti zene-workshopon is részt vettek, csodálattal számoltak be az idős mester még mindig kitűnő hangjáról, vidám természetéről és barátságos személyiségéről.


Amint Dr. Balamuralikrishna, Pandit Ronu Majumdar, és az őket tablán kísérő Pandit Abhijit Banerjee a színen megjelent, máris egy kérést fogalmaztak meg a technikusok felé: fényt kértek a nézőtérre, hogy zenélés közben láthassák a közönséget.

Közvetlenségükkel és egymás iránti, látható tiszteletükkel azokat is azonnal megnyerték, akiket inkább a kíváncsiság hozott el a koncertre, mint az indiai klasszikus zene iránti szeretet. Időnként egyébként is ránk fér, hogy egy-egy koncerttől ne „csak” a jó zenét kapjuk, hanem azt az élményt is, amelyet a pillanatban megélt, társasjátékszerű előadás jelent.

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/xcOoJDkn0Mw" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Az indiai klasszikus zenére különösen igaz, hogy a szabályok közt létező kreativitást, a rögtönzés készségét várja el művelőitől; a jó pillanatok az elmélet mélységekig hatoló ismerete mellett az egymás iránti alázatból és a zenében való időtlen létezésből adódnak. Így lehettünk hálásak olyan pillanatokért, mint amikor Ronu Majumdar két fuvolafutam között hangosan méltatta Balamuralikrishna hihetetlen hangterjedelmét, míg az idős mester a Tillána előtt jegyezte meg, hogy bambuszfuvolás zenésztársa még az olyan déli rágákban is kiválóan tájékozódik, amelyeknek a hindusztáni (észak-indiai) klasszikus zenében nincs megfelelője.

Az idős énekes guru, aki híres arról, hogy mind az esztétika, mind pedig a technikai tudás szempontjából erős, ezen az estén is megmutatta hangjának lélekmozgató erejét. A műsorban a klasszikus rágákon kívül hindi bhajant is hallhattunk, így a Mester sokoldalúságát a nyelveken és a műfajokon keresztül is megcsodálhattuk. Az előadás főként az ének és a bambuszfuvola improvizációs felelgetéseire épült, de Abhijit Banerjee-től egy igen ütős tablaszólót is hallhattunk a koncert második felében.


A közönség és a fellépők megindultsága a zárószám közben érthető volt: nemcsak Balamuralikrishna utolsó Indián kívüli fellépése ért véget, hanem a három zenész közös, emlékezetes turnéja is. A közönség véget nem érő tapssal ünnepelte az előadókat, akik hálásan köszönték meg a színpadról az indiai művészet magyarországi képviselőitől kapott fellépőruhákat.

A Trafó szakrális koncertsorozata november 19-én, az iráni Kayhan Kalhor és Madjid Khaladj tradicionális perzsa zenei műsorával folytatódik.

A műsoron:

Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei XII. - Észak, Dél mellett

Dr. Balamuralikrishna – ének
Pandit Ronu Majumdar – bambuszfuvola
Pandit Abhijit Banerjee – tabla

Dr. Balamuralikrishna, aki az egyik legmagasabb indiai állami kitüntetés, a Padmabhushan birtokosa, énekesi karrierje mellett zeneszerzéssel, költészettel és hangszeres játékkal is foglalkozik. 1930-ban született, és öt éves korában adta első énekes koncertjét. Csodálatos énekhangja hamar meghozta a hírnevet.

Pandit Ronu Majumdar, aki 1963-ban született Benáreszben, először édesapjától, Dr. Bhanu Majumdar-tól tanulta a bansurijátékot. 1981-ben megnyerte az Indiai Állami Rádió klasszikus zenei versenyét és azóta az egyik legkeresettebb és legelismertebb bansuri játékos, aki szinte folyamatosan koncertezik Európa, USA, Japán, Ausztrália és India szerte. 1996-ban Grammy díjra jelölték.