zene / előadás
2007. 09. 20.
Azon kevesek számára, akik hűséggel végighallgatták a harmadik Budapesti Mahler Ünnep mindhárom estéjét, kiderült, miért is álmodták a szervezők egymás mellé a "málernégyet", Vajda János és Viktor Ullmann kamaraoperáit és a Thomas Hampson estjén felhangzó Csodakürt-dalokat. Irodalmárnyelven szólva: alapvető fontosságú intertextuális kapcsolatok fűzik össze a műveket. Mahler kompozíciói között ez nem is volna meglepetés; ám hogy Vajda és Ullmann librettói a kiválasztott Mahler-dalok szövegeire rímeljenek – le a kalappal a fesztivál művészeti vezetése előtt.
2007. 09. 16.
Nem hiszem, hogy akár egyetlen hang is improvizáció lenne Tzumo zenéjében, bár minden hangszer cifráz. Mivel pedig a magas és mély regiszterben semmi kiemelés nincs, az egész hangkavalkád egyetlen textúrába olvad. Szinte fáj az éles basszushangok hiánya, és – különösen a nem-szakmai közönség számára – túl sok az „elszállós”, a dob kiállásával „fejben csak alig követhető” ritmusra épülő szinti-szóló.
2007. 09. 16.
Irodalom és rockzene, verbál-petting és concertus interruptus, Bakáts téri Fuck és holdak a háztetőn. Kulturális nonplusultra a frusztrált fővárosban egy kemény költővel és egy Mick Jaggerbe oltott Mácsai Pállal, azaz laza rocksztárral.
2007. 09. 09.
Szeptember 9. és16. között a MÜPA immár harmadszor ad otthont Mahler-napoknak. A szó legszorosabb értelmében közép-európai zeneszerző népszerű művei mellett igazi különlegességnek ígérkező kamaraopera-bemutatókra is sor kerül, ezzel is tisztelegvén Mahler operakarmesteri tevékenysége és szellemisége előtt.
2007. 09. 04.
Nagyjából egy órát játszott a Scott Hamilton Quartet, és csak egyetlen ráadást. Én mindenesetre megbizonyosodtam ezalatt arról, hogy mégiscsak a friss vért kedvelem, és kifejezetten élvezem – Boris Vian ide vagy oda – a fúziót (a klasszikus, kortárs, afro-, etno-, rock és ki tudja még milyen stílusokkal).
2007. 09. 02.
Elérkeztünk a nyárzáró swingfesztivál második harmadához. Nem mondanám, hogy kiugrom a bőrömből a kíváncsiságtól az elkövetkezendő eseményeket várva – előző este ugyanis megbizonyosodtam arról, hogy a swing nem a meglepetések műfaja. Talán az olasz temperamentum majd kilendít erről az álláspontomról…
2007. 09. 01.
A swingről egy ideig azt gondoltam, hogy szürreális műfaj, köszönhetően Boris Vian regényeinek. A szereplők - az írások kétharmadát kitevő táncos jelenetekben - olyan hévvel dobálják saját vagy táncpartnerük nyakába szinkópára lüktető lábukat, hogy arra kellett következtetnem: többről van itt szó, mint holmi tinglitangli tánczenéről.
2007. 08. 29.
A hegyek között tudvalévőleg völgyek bújnak meg. A Hilliard Ensemble nevének csábítására Vácra leruccant kisebbfajta tömeg pedig e völgyekből is kapott ízelítőt, mivel a hangverseny csúcsának - sajnos vagy szerencsére? - a ráadások bizonyultak. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a reneszánsz vokálpolifóniára kihegyezett műsort kortárs szerzők szösszenetei árnyékolják be.
2007. 08. 29.
Mi a baj a Művészetek Völgye fesztivállal és mi történt ott idén? Előbbi kérdésre részletekbe menően próbálok választ találni, utóbbira viszont mindössze egy apró, szubjektív keresztmetszettel felelek – a 8. és 9. nap legfontosabb zenei eseményeinek (a Csík zenekar, a Muzsikás együttes, és Lajkó Félix koncertjei) beszámolójával.
2007. 08. 12.
Könnyed nyáresti hangverseny rangos előadókkal, mesés környezetben, mi az? A Nemzeti Filharmonikusok hagyományos Beethoven-estje Martonvásáron, a Brunszvik-kastély parkjában megbúvó szigeten. Vonatzúgás, madárfütty, zsúfoltság, jól ismert művek – és mégis élményszámba megy, immár 49. éve. Ebben az évben még két alkalommal!
