A hazai underground partykultúra aktívabb követőinek, elemzőinek lassan ki kell mondania: a progresszív 4/4 és – a vele elektronikus zenei fúziós szempontból nyitott házasságban élő – asszimetrikus, off-beat techno reprezentánsainak és híveinek fellegvára már nem Budapest és közvetlen vonzáskörzete.

A főváros kortárs tendenciái éppen ellentétes fókusszal a 80-as évek végi, 90-es évek elejei kísérletező tömegzenei/rétegkulturális hullámoktól (LD50 és társai), a velük részben párhuzamos – jó adag csillámporral és hullámnyalókával update-elt – szinti-pop, retro-disco és electro (Kollektiva, Lollipop, Gumipop) sikolyoktól, illetve a hazai szektorban mára talán egyetlen piacosodott és klub szinten is kiépült minimal/tech house szcénától hangosak (Lick the Click, AAD, NVC, stb.).

Az „alapító atyák” sötét gyermekének ivadékait – és egy jócskán eltérő prioritásrendszert Budapest híján egy új helyszín vállalta fel: Székesfehérvár a harmadik évezred küszöbétől – 2002-től kezdve – a techno klasszikusabb, a house, illetve a mainstreamebb dance áramlatokból építkező, jól ismert nevektől (Carl Cox, Adam Beyer, Monika Kruse, Rush, stb.) eltérően a műfajnak egy szokatlanul új arcát képviseli.

Az aktuális rendezvénnyel 5 éves Showdown partysorozat mára védjeggyé vált, ugyanis felkarolja az elitista kísérleti/zajzenei szektor kompromisszumkészebb rétegeit, experimentálisabb alkotókkal szólítja meg az ortodox 4/4 tábort ( 65D Mavericks, Paul Bailey, Oscar Mulero, Sebastian Kramer, stb.), és atmoszférájában sötét, fémes meneteléssel, és kitekert ritmusokkal ötvözi a műfaj neonfényes hedonizmusát.

A helyszínt a rendezvény törzsvendégei előtt jól ismert Fezen Klub, vagyis a homlokzatban-enteriőrben (poszt-)indusztriális hatásokat éppen nem mellőző zenei hangár, a „Base” adta.

A tizenegy körüli érkezés időpontjában már szép számmal összeverődött publikumot az egyes számú rendezvényszervező, Rexam ostorozta veretes, BPM számban és zenei rétegekben is igen dús és változatos szettjével. A likvid, click technót sötétebb textúrákkal és magasabb tempóval felváltó holland alkotások, a plafonszaggató, már-már hard-technóba átcsapó vérgőzös darabok, és a – Technopen rendezvényekről is jólismert Rebus Egge lap-top DJ funkciójával – korai Aphex Twint dark tech gyöngyszemekkel együtt megszólaltató hibridek szimbiózisából egy rendkívül lüktető, változatos, minden létező technoid teret bejáró végtelen akusztikai csomag keveredett ki.

Az őt követő Dorian Knox egy más szerepfelfogásban jóval intenzívebb, az off-beat és dark techno ortodox rajongóinak vonalasabb szettet produkált, sok-sok klasszikussal és excentrikus tört darabbal, hogy egy rituális tiszteletkör keretében egy méltán ismert British Murder Boys darabbal adja át helyét az est külföldi sztárfellépőjének, Regis-nek.

A brit eleganciát és hagyománytiszteletet jó adag extravaganciával egy testben/(gépben) kihordó Karl O'Connor laza fekete pólójával és a feszes választékot stilizált káosszal vegyítő hajviseletével egy kitűnő 2 óra keretében mutatta be mindazt, amit az angolszász technóban és jeles képviselőiben tisztelni lehet. A Surgeonnel és Female-lel, illetve saját kiadójával, a Downwardsszal a „birmingham style” címke, vagyis a masszív, akusztikus bazalt kockákból álló immanensebb stílus kialakulásáért is felelős zenész egy live act-et és DJ szettet ötvöző fergeteges show-műsorral állt elő. A kevesebb elemből építkező, mélyebb, rigorózusabb daraboknál visszafogott, szenvtelenül hideg, a játékosabb, acidbe hajló, funkosan „nyitottabb műveknél” a közönséggel abszolút közvetlen, interakcióba lépő, de mégis „érinthetetlen rock ikon” benyomását keltette – amelyet a jól ismert gesztusokkal teletűzdelt vokális betéteivel csak tovább mélyített.

Az est levezetését a rendezvény kettes számú fővédnöke, Calman végezte el a romantikát implicite – és explicite is – megvalósító „back to back” szettjében. Regis színes, a klasszikus acid hangzást a „fúrófej 4/4-el” ötvöző fenomenális live actjét követően pillanatokra még visszarántotta az estet a rendezvényhez hű dark-tech világba, de idővel egyre inkább napfényes, időnként széles mosolyra ingerlő, „pinkebb darabok” felé kalandozott – mellyel a rendkívüli nívón futó jubileumi rendezvény végeztével a villanyok felkapcsolása talán kevésbé érintette fájdalmas csapásként a 6 óra magasságában már maroknyira zsugorodó csapatot.


Köszönet a képekért Raiz-nak

[a]http://youtube.com/watch?v=fJZ67EMn2ew[text]Video: Regis – Dark Industrial Pollution[/a]