zene / előadás
2007. 04. 16.
A sors kegyes volt a magyar – budapesti – metálosokkal: egy szűk hónap leforgása alatt olyan bandák élő produkcióját nézhették meg, mint a Cannibal Corpse, a My Dying Bride, a Testament, a Korpiklaani, a Moonspell, vagy a GWAR. Az underground rajongók számára is ünnep volt április eleje, hiszen a folkos pogány metál legjelesebb képviselői jártak a budapesti klubokban: a finn Moonsorrow, a román Negura Bunget és a lett Skyforger. Első nap: finn harci duhajkodás.
2007. 04. 13.
Öröm volt nézni a japánok magyar táncát, ahogy a teljesen különböző szellem és mozgáskultúra tökéletesen más mozdulatokat eredményezett. Sokkal inkább az akrobatikus oldalról közelített Shibata úr a férfitánchoz: a vaskos, erős mozgás és a duhaj csapkodások helyett légies lépéseivel amolyan "Jackie Chan és a magyar néptánc talákozása" érzést keltett bennem.
2007. 04. 12.
Milyen zenéket írnak a másik féltekén? Hogyan játszik "európai", sőt, "magyar" muzsikát egy latin-amerikai zenekar? Egyáltalán, nincs Budapesttől egy kicsit messze Brazília? Nos, mint kiderült, épp eléggé… A São Pauloiaknak mindenesetre jobban feküdt a karneváli hangulat, mint Bartók vagy Debussy.
2007. 04. 11.
"A nyomtatott vagy fénymásolt fanzine-ekre most minden eddiginél nagyobb szükség van, ezek nélkülözhetetlenek a színtér számára! Nem szabad elveszniük, és roppant boldoggá tesz, hogy ma is léteznek olyan remek kiadványok, mint pl. […] a Stygian Shadows" – Iron Incubus, a Blood of the Ancients fanzin szerkesztője, a Hellish Crossfire gitárosa (SS#13-14, 41.)
2007. 04. 10.
A 2007-es Ultrahang fesztivál alaposan meglepte közönségét. Nem pusztán a nemzetközi, normatív sztár-reprezentálástól eltérő koncepciójával, hanem azzal a családias légkörrel is, amelyben az elektro-akusztikus és digitális zenei szigor és vigyor teljes skáláját felvonultató 5 nap lezajlott.
2007. 04. 10.
Kísérőm szerint a Schubert darab volt az est fénypontja. Én azonban, zavarba esve Kocsis Zoltán először aránytalanul hangos zongorajátékán, majd pedig a mellettem ülő öregúr (műsorfüzettel babráló) papírcsörgését hallgatva - aki valószínűleg semmit sem értett rosszalló pillantásomból - a hallás időskori romlásáról értekeztem magamban.
2007. 04. 10.
Az SBB zenéje egyedi, legfeljebb hasonlóság fedezhető fel másokkal – és az is legfőképpen a színvonalban. Engem azonban nem az orgonista-zongorista játéka nyűgöz le: hallottam már hasonló éneket, hasonló orgona- és zongorajátékot (a legnagyobbaktól, szóval ez egyáltalán nem szemrehányás), hasonló „progressziv” pszeudo-szimfónikus hangzást. A lengyel-görög gitáros, Apostolis Anthymos játéka teszi számomra kompletté, és rendkivül unikálissá az SBB hangzását.
2007. 04. 06.
Az Alzheimer trió nagybőgőse átöleli a hangszerét, és dörzsöli, simogatja a testet. A dobos játék közben szétszereli a dob-felszerelést, az ütőkkel pedig a saját fejét üti. Ennek ellenére tartják az ütemet, az elvétve megszólaló "zenei" hangok harmóniáját, miközben a gitáros hatalmas csavarkulccsal esik a húroknak.
2007. 04. 04.
A laptop majd minden előadónál hangszer, a közönség tagjainál pedig a mindennapi élethez tartozó kapocs, szóval a fesztivál során felbukkanó Apple-szimbólumok már-már reklámfilmbe valók. És ezt gyönyörűen ellensúlyozza az a kolomp, amit Nun András, az egyik főszervező szólaltat meg - a szünetek végén.
2007. 04. 03.
Tréfának sem rossz a Korpiklaani–My Dying Bride–Testament szendvics, annyira totál különböző zenékről van szó. Rendben, ez egy fesztivál, nincs gond ezzel, meg érthető is a mesteri szervezői húzás: pelyhedző állú folkmetálosok, meghasonlott huszon-harmincéves gótmetálosok, valamint öreg és fiatal thrasherek fognak jönni - átfedés kizárva, ultraszéles közönségspektrum!
