bezár
 

zene / lemez

This is Blitzkrieg!
This is Blitzkrieg!
Nemrég jelent meg a kultikus szlovén zenekar, a Laibach új, Spectre című lemeze. Mozgalmi antidalok, provokáció és szublimáció. Kőkemény diszkó a bossanova ritmusára. Április 16-án koncerteznek az A38-on, emitt pedig egy kritika arról, amit majd hallani lehet a csoport pesti fellépésén is.
Fültől lefelé haladva
Fültől lefelé haladva
Amikor talán 2-3 éve valamelyik magyar zenei portálon először olvastam a The Notwistről, méghozzá, hogy ők volnának "a német Radiohead", rögtön "a Kárpátok Maradonájára" (Gheorghe Hagi, román focista) asszociáltam. Meg szegény nyomorult jugoszláv indiánokra és persze Csorna saját, különbejáratú Charles Bronsonjára. Valószínűleg, ha nem szembesülök ilyen bájos képtelenséggel, ha meglehetős sztereotíp lelki füleim előtt nem képzelem el a rammsteini szigorral, nadrágtartóban sramlizva elharsogott vezényszavakat némi endékás ipari pittyegéssel aláfestve, úgy siklottam volna át (a) The Notwist munkássága fölött, mint a sicc. Óriási veszteség lett volna.
Báránybőrbe bújt farkasok
Báránybőrbe bújt farkasok
Van egy távoli, a civilizációtól elzárt, szinte ismeretlen sziget, ahol mindig süt a nap, senki sem éhes és mindenki boldog. Ide utazik Courtney Love, hogy Joan Baezt énekelhessen, Eminem és Adele, hogy Bill Haley-t, Axl Rose, hogy Pete Seegert, a mára pszeudopunkká romlott Green Day-frontember, Billie Joe Armstrong és a softjazz énekes Norah Jones pedig itt találkoznak, hogy Everly Brothers-re tercelhessenek.
Csak a szomszéd háza ég…
Csak a szomszéd háza ég…
Két kalóz érkezett a zenei világ vizére. Két emberi hang. Vámos Miklós és Bornai Tibor (Dráni) neve már önmagában is jó összhangzatot ad. Hát még ha gitárt (!) vesznek a kezükbe, és elkezdenek énekelni! Bevallottan zenekalózok. Valamiért, ki tudja miért, összeálltak, pontosabban összeültek egy hajóban és ügyesen evickélnek lélekvesztőjükben, bátran állják a viharokat.
Beatles az éterben
Beatles az éterben
A rockzene mai napig nem tette túl magát a Beatlesen. Egyesek túlértékeltnek tartják, mások túlértékelik azt a nem egész nyolcévnyi életművet, aminek nyoma – bárhol metsszünk bele – többé, mint kevésbé kimutatható a legfrissebb évjáratú rock szervezetében is. Feloszlás ide vagy oda, kiadójuk, az EMI/Apple évről évre piacra dobott változatos gyűjteményekkel folyamatosan a hétköznapok homlokterében tartja őket. Legutóbbi válogatásuk idén ősszel jelent meg.
Befejezés nincs, abbahagyás van
Befejezés nincs, abbahagyás van
Az idilli csendet csak ritkán töri egy-egy roppanó rőzse, vagy egy felszálló madár hangja. Északi táj ez, hideg széllel, melegítő tűzzel, távoli faépületekkel elkoszolódott ablakából derengő fényekkel és sejtelmes aurora borealisszal...
McCartney, a pop, a purhab és a rések
McCartney, a pop, a purhab és a rések
Ha csak zeneileg, és még úgy is szűken értelmezzük, két Paul McCartney létezik: egy, aki ápolva a Beatles és a hetvenes évek hagyományát, színpadra áll, és egy, aki rendszeresen mindettől merőben eltérő hangot üt meg a stúdió falai közt. Félévszázados pályával hátuk mögött az öreg rocklegendák – bekanyarodva az önbecsapás zsákutcájába – könnyen gondolhatják, hogy maradt még bennük releváns frissesség. McCartney idei, beszédes című (New) sorlemeze – tavalyi jazz és swing nosztalgiázása után – egyben kétes értékű fiatalító kúra is.
Barangolás az improvizáció berkeiben
Barangolás az improvizáció berkeiben
A 12z munkanevű elektroakusztikus zenét játszó együttes 2012 nyarán alakult kifejezetten az Ultrahang Fesztivál első tehetségkutatójára azzal a céllal, hogy kipróbálják magukat színpadon egy rögtönzött koncerten bármilyen közös próba vagy gyakorlás nélkül, ahol a megszerkesztett zene helyett a hangok játéka, a szabad kísérletezés, az egymásra való figyelés és reagálás kap főszerepet gyakran változó eszköztárak és stabil támpontok segítségével.
A giccs határán onnan
A giccs határán onnan
Nehéz volna vitatni, hogy kevés jobb dolog történt az utóbbi években könnyűzene terén, mint (a) The National feltűnése. Késhegyre menő vitákat lehetne és lehet is folytatni arról, hogy melyik a legjobb lemezük, a kritikai sikert meghozó 2005-ös Alligator vagy a zenekart a közönségsiker kapujába juttató 2007-es Boxer (szerintem amúgy, bár szoros versenyben, a még korai, kiforratlan sokszínűségében frenetikusat létrehozó 2003-as Sad Songs for Dirty Lovers). Akárhogy is, a 2010-ben megjelent High Violet, bár összességében jól sikerült, az együttes addigi pályája során először aggasztó jeleket kezdett mutatni. Hogy mik ezek a jelek és miért (különösen) fontosak 2013-ban, ez kiderül a továbbiakból.
Csönd-zsákból hangot lop
Csönd-zsákból hangot lop
Karcos banjo-pergetések, lüktető, kásás gitár riffek, zománcos kisbögréket ropogtató csöndek – így jellemezném a Médeia fiai nevű formáció zenéjét, akiknek idén jelent meg első lemezük Dear Chaos. Live Sessions címmel.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés