A reggeli szeminárium A tizennégy karátos autó részletének átbeszélésével kezdődik. Nyelvenként eltérő, hogy mely szövegrészletek jelentenek fordítási nehézséget, de a legnagyobb kihívásnak az ígérkezik, hogy a célszöveg ne legyen "fordításízű”. Alapvetően elmondható, hogy kicsit könnyebb dolga van azoknak a nyelveknek, ahol van “kontrollcsoport”: ebben az évben a lengyelek, valamint a német és az angol anyanyelvűek élvezhetik ezt az extra kiváltságot. Természetesen a csoport meghallgatja az olasz és cseh fordításokat is, a szövegek hosszát és a fontosabb szófordulatokat így is le tudjuk közösen ellenőrizni.

Emlékszünk még a tegnapi “schnell-fordításra”? Ha nem sikerült kitalálni a részlet szerzőjét, most eláruljuk: Krasznahorkai László legújabb, 2021-ben megjelent regényéből, a Herscht 07769-ből idéztünk. Ennek a szövegnek kell ma nekiveselkedni. A feladat megkíván némi bátorságot, nyelvi bravúrt és kitartást. Florian Herscht a bomlás klasszikusan krasznahorkai figurája, aki egyetlen, véget nem érő mondatba sűríti elbeszélését. A szokásos problémák mellett (igeidő kiválasztása, nyelvtani nemek) egy jóval nagyobb kihívással is szembesülnek a fordítók: Florian pongyola, csapongó gondolatmenetét követni még csak-csak, jól fordítani azonban nehezen lehetséges. Az egymáshoz szorosan-lazán kötődő mellékmondatokat úgy kell lefordítani, hogy azok a célnyelven is tükrözzék az elbeszélő pongyolaságát, követhetetlenségét, álműveltségét. A szöveget tudatosan el (illetve le) kell rontani.

Ebédre megérkezik hozzánk Károlyi Csaba, aki az elmúlt év (ez esetben: évek) könyvterméséből hoz ízelítőt, bemutatót. Az összeállított listában szerepelnek a fontosabb megjelenések, tanulmánykötetek, egy ismert és elsőkötetes szerzőkből álló szubjektív szépirodalmi merítés, valamint a fontosabb irodalmi díjak és események. 2020-ban a kiadók nem igazán kockáztattak az új kiadásokat tekintve, viszont 2021 második felére talán már visszaállnak a dolgok a megszokott kerékvágásba. 2021 szeptemberében várhatjuk az elmaradt Körkép és Szép Versek köteteket, emellett remélhetőleg ismét megrendezik a Margó Irodalmi Fesztivált és a PesTextet is.

Este Halász Rita szerző mesél első kötetéről, a Mély levegőről, valamint arról, hogy csak később, művészettörténészi pályáról lépett az irodalom porondjára. Ritát nem zavarta késői indulása: szerinte az embernek szüksége van egy bizonyos érési folyamatra ahhoz, hogy magabiztosan és jó szövegekkel tudjon ebbe a közegbe belépni. Művészettörténészi előképzettségének köszönhetően pedig más olvasási technikákat sajátított el, mint bölcsész társai.

A Mély levegő egy bántalmazó kapcsolat történetét meséli el. A könyv a szerző és az őt kérdező Hanna szerint is nagy kihívás volt: a traumairodalom gyakran kap negatív kortárs kritikát, sok alkotót gyanúsítanak meg azzal, hogy kifejezetten az elmúlt évek #metoo hullámát igyekszik meglovagolni. Rita elmeséli, hogyan próbált ellentartani ennek a nyomásnak, miközben igyekezett kellően részletesen ábrázolni mind a bántalmazott, mind a bántalmazó nyelvi szólamát. Emellett figyelt arra is, hogy egy átlagos családot ábrázoljon, ezzel megmutatva, hogy nem csak a peremhelyzetű, abúzust megélt emberek sodródhatnak bele egy ilyen kapcsolatba.

A beszélgetést követően hamar elfogynak Rita saját példányai. Kötetlen beszélgetés következik, amit eszme- és nyelvcserével, malomkő-jógával és szentivánéji tűzugrással töltünk.

Támogató: