bezár
 

színház

2012. 11. 18.
Pandacsöki Boborján pszichológushoz megy
Feldmár András beszélgetése Dolák-Saly Róberttel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Pandacsöki Boborján pszichológushoz megy Lehetne ez akár a L’art pour l’art társulat legújabb előadásának a címe is, de itt egész másról van szó. Az ellenállhatatlanul ügyefogyott figura ezúttal megteremtője, Dolák-Saly Róbert jelmezét húzta magára, a pszichológus pedig Feldmár András volt, akiről kedvelői és kritikusai szerint egyaránt tudható, hogy tőle bármi kitelik. Látszólag tehát esernyő és varrógép véletlen találkozásának lehettünk tanúi jó ötszázan az ÁVF nagyelőadójának boncasztalán, s ha boncolás nem is történt, belsőségek jócskán felszínre kerültek a kétórás est folyamán.
Szkéné színház
"Ha bevallom, hogy félek, az sokkal jobb, de Hamletként nem vallhatom be." (Feldmár)

Mint kiderült, Feldmárt azért érdeklik az előadóművészek – előző este Fullajtár Andrea színésznő volt a vendége –, mert tőlük akar többet megtudni a lámpaláz anatómiájáról. Alaptétele szerint a hétköznapi életben akkor szorongunk, ha színészkedünk, azaz ha másnak akarjuk mutatni magunkat, mint amilyenek az adott pillanatban vagyunk. A színészet ugyanakkor pontosan ennek a szerepjátszásnak ad keretet, s így válik az egyetlen szakmává, ahol legitim a szorongás. Mindezeken túl pedig azért Dolák-Salyt választotta beszélgetőtársául, mert a humorista-zenész folyamatosan bohócot csinál magából, és ehhez nagy bátorság kell Feldmár szerint. Miközben tehát az egyik széken ül egy pszichológus, aki a félelem legyőzésének útját abban látja, hogy minden társadalmi szerepen túl radikálisan önmaga legyen, a másikon egy önmagát különböző, parodisztikus szerepekbe kivetítő ember foglal helyet, akit óhatatlanul azonosítanak infantilizált figuráival (ld. e cikk bulvárosan kattintékony címét), ami egyszerre védi őt és okoz neki nehézséget a mindennapokban.

"Célom, hogy a rám szabott pár évben origó-közelben maradjak." (Dolák-Saly)

Dolák-Saly meggyőzően van jelen ebben a számára bevallottan új helyzetben: beavatja a családias méretűnek kevéssé mondható közönséget életének olyan eseményeibe, mint apjának korai halála, arra adott – a pszichológia által kényszeresnek tekintett – reakciói, sőt némi bátortalanság után előáll saját szorongásértelmezésével is. Eszerint a szorongás az ember létének eredendő, redukálhatatlan tényezője, egyfajta "kozmikus háttérsugárzás", amely az univerzum jelentéktelensége és véletlenszerűsége okán érzett bizonytalanság pszichés leképeződése lenne az egyes individuumban. Tehát nem a haláltól félünk, hanem attól, hogy egyáltalán létezünk-e. Miközben reflektál arra, hogy humoristától ritkán hallani ilyet, Dolák-Saly nem rakja idézőjelbe minden mondatát, s csak annyira távolítja az "okoskodó" szerepet, hogy mutassa: nem veszi túl komolyan önmagát, és persze másokat sem – legkevésbé az elveikre hangosan és előszeretettel hivatkozókat.

"Egy pszichológusnak azért van elmélete, hogy cumizzon rajta." (Feldmár)

Ebből a szempontból nem véletlen, hogy elfogadta Feldmár meghívását: a kanadai terapeuta felvetései ugyanis vállaltan nem szándékoznak semmilyen elméletet megalapozni, sokkal inkább provokatív ötletekként, olykor szellemi hackerakciókként funkcionálnak. Ezúttal egy másik sokk-művészt, Bob Flanagant hívta segítségül annak illusztrálására, hogy hogyan győzhető le a félelem, és hogyan változtatható élvezetté a fájdalom: részletesen ecsetelte performer előadását, melynek során saját péniszébe ütött szögeket, egészen az orgazmusig. Flanagan azt a stratégiát választotta hatalmas fájdalommal járó halálos betegségének elviseléséhez, hogy saját maga okozott kínokat magának – így nyerte vissza szabad akaratát és autonómiáját, és élt harminc évvel többet, mint amennyit az orvosok jósoltak neki.
Bob Flangan
"Annyira sírni, hogy fáj a bőröd." (Feldmár)

Provokátor azonban nem csak a színpadon jelent meg ezúttal: egy nyilvánvalóan valamely szer hatása (az alkohol tűnik a legvalószínűbbnek) alatt álló fiatalember állandó jövés-menéssel, beszélgetéssel zavarta a körülötte ülőket, majd egy nézői kérdésre ironikus kommentárként bekiabálta: "Mindjárt sírni fogok!" Feldmár azonnal odafordult a férfihoz, megkérdezte, hogy miért csinálta ezt, majd az összefüggéstelen válasz után javasolta neki, hogy legközelebb tartsa magában a véleményét. Semmi különleges nem volt mindebben, mégis lenyűgöző magabiztosság mutatkozott meg a terapeuta viselkedésében: kellőképpen autoriter volt, de nem sértő, és nem hagyta, hogy az est kizökkenjen a menetéből. Sőt még a bekiabálást is beépítette mondandójába, miszerint a lelki sérülések valóban csakis sok-sok sírással gyógyíthatók, ráadásul nem elég egyedül otthon a kispárnába fúrni a fejünket: "ha egy ember bántott, akkor egy másik ember kell, hogy bízni tudj." Ilyenkor fogalmazódik meg bennem a vágy: jó hallgatni a már ismerőssé vált előadó Feldmárt is, de igazán a terapeuta Feldmárt lenne érdekes látni egyszer.

"Menedék: a hely, ahol otthon lehetsz, amíg hazatalálsz." (Soteria)


Ha őt magát munka közben nem is, de tevékenységének eredményét már közelebbről figyelhetjük, mint valaha: létrejött ugyanis Feldmár évtizedes álma, egy bentlakásos otthon személyes krízisben lévő fiatalok számára, mégpedig itt, Budapesttől nem messze a Soteria Alapítvány vezetése alatt. A két előadás teljes jegybevétele a Menedék-programot támogatta, és mindez a nézők számára is egyértelművé lett téve – némely korábbi Feldmár-rendezvénnyel ellentétben. Meg is volt a teltház mindkét este, és talán olyan szerencsések is ültek a nézők soraiban, mint én, aki egyszerre két privát héroszát láthatta a színpadon: a kamaszkoromtól a mai napig hatalmas nevetésekre ingerlő Dolák-Saly emberi(bb) arcot kapott, a radikális Feldmár pedig hozta radikális önmagát, és mutatott egy kicsit abból, hogyan kezeli a konfliktusokat egy spontán kialakuló helyzetben. Már csak azt kérdezném gonoszkodó kíváncsisággal tőle, hogy valamely félelem miatt ment-e el a hangja estére november 7-én, s ha igen, mi volt az?

"Félelem: reszketek"

Feldmár András előadásai az Általános Vállalkozási Főiskolán
Vendég: Dolák-Saly Róbert

2012. november 7.

nyomtat

További írások a rovatból

Kurta Niké és Tési Dóra Doboz című előadása a Jurányiban
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
színház

Ember embernek farkasa Ember embernek farkasa
Interjú Guelmino Sándorral a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból előadás kapcsán
színház

Felfüggesztett ártatlanság Felfüggesztett ártatlanság
Büchner Woyzeckje a Szkénében Hegymegi Máté rendezésében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés