bezár
 

színház

2021. 04. 17.
Újra meg újra legyőzni a halált
Gondolatok a Cirkuszi Világnap délutánján
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Cirkuszi Világnapot 2007 óta ünneplik április harmadik szombatján, 2010-ig európai cirkusznapként tartották számon, azóta pedig kiemelt figyelemmel üli az ismert világ valamennyi cirkusza és cirkuszművésze. A valamennyi előadóművész életét gyökeresen megváltoztató pandémia második évében e napnak is más jelentése van.  

A művészet különös képessége, hogy fényt sugároz a legnagyobb sötétben is. Nem visszaveri felületéről a fényt, hanem önfénye van.

Szkéné színház

A művészek önfényükkel világítják be a világot. Ha kell, elöl vonuló fáklyák, máskor közösségszervező tábortüzek, máskor lélekmelengető mécsesek.

A táncosok, színészek, artisták, énekesek, mind az előadóművészek e belső fényt különös energiával sugározzák magukból: hiszen jelenlétük nélkül nincsen a művészetük sem.

Az elmúlt egy év pandémiája alatt ezek a művészi lángok különösen sokat adtak, hiszen pont az előadóművészi szféra volt az, amelyiket a leginkább megviselte a válság. A színházak, előadó- és koncerttermek, a cirkuszok mind kénytelenek voltak bezárni kapuikat a közönség előtt.

Ám ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak. Ha van kéz, amelyik kinyitja, ha van szív, amelyik reményteljes szívdobbanásaival vezeti ezt a kezet.

Előadó- és cirkuszművészeink szíve így dobogott. Embertelen körülmények között emberfeletti erővel kinyitották és egy éve folyamatosan nyitva tartják ezt az ablakot. Performanszokkal, a közösségi médiában, online előadásokkal, fáradhatatlanul újabb és újabb ötletekkel és játékokkal.

S a nézők felé árad így is a fény, átélhetik a csodát, feltöltekezhetnek, reményt kaphatnak, hogy érdemes kitartani, túlélni, és miért érdemes.

A művészet fénye az életből és az élet szeretetéből árad. S ez különösen igaz a minden előadáson és komolyabb trükk során a halállal farkasszemet néző cirkuszművészetre.

Az artisták mosolya nemcsak a sikerült gyakorlat utáni örömnek szól, nemcsak a közönség ovációjának csillogó visszatükröződése, hanem elsősorban azt jelenti, hogy ma, itt, Önök előtt, ismét legyőztem a halált!

Érezzük és vegyük át ennek a mosolynak az életszeretetét és életenergiáját! Legyen reményünk belső motorja ez a hit és erő – töltekezzünk fel belőle, különösen ma, a Cirkuszi Világnap alkalmából!

Fotó: Urbán Ádám (Szent Boszorkány premier)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pál Dániel Levente --


További írások a rovatból

színház

Sok hűhó bántó vágyakért Sok hűhó bántó vágyakért
Lieberman és Álmodj rólam, Demetrius a Shakespeare/37 sorozatban
Shakespeare királyai képernyőn és filmvásznon
színház

Vers – színház – film 3.: Finálé, ahogy kell Vers – színház – film 3.: Finálé, ahogy kell
A Szavalóverseny 3. része a Katona K:ortárs-sorozatában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés