bezár
 

színház

2008. 06. 27.
Irak és Izland metszéspontjában
Breaking News – Rimini Protokoll
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Két éve találkoztam velük először. A berlini Theatertreffenhez kapcsolódó workshopon éppen Marx Tőke című alapművét készültek színpadra állítani. Ehhez a legkevésbé sem drámai szöveghez illő történeteket, sorsokat kerestek, amelyekben már ott a drámaiság. A céljuk a valóság színpadra állítása, a színházi realitás helyreállítása. Most épp a Breaking News című produkcióval.

Rimini Protokoll: egy német rendezőpáros, Heigard Haug és Daniel Wetzel „fedőneve”. A mára az alternatív német színház fenegyerekeinek tartott alkotócsoport (A Tőke. Első kötet című projektjük 2007-ben elnyerte a Mühlheimer Theaterpreist) névválasztását állítólag tartalmi szempontok helyett kizárólag hangtaniak vezették: három i és három o.

A 2000 óta működő páros hangsúlyozottan projekteket, nem pedig előadásokat hoz létre. Munkamódszerük a televíziós újságírást idézi: utcai interjúk során adekvát, a témát jól illusztráló sorsokat keresnek, hogy aztán „a mindennapok specialistái” által közvetített kiválasztott történeteket összeszerkesztve élő adáshoz hasonló bemutatóvá szerkesszék. A szereplők maguk a riportalanyok, tehát amatőrök, a „színészvezetés” rögzített improvizáció, az előadás spontán elemeket is integráló tudatos szerkesztés eredménye. Kőszínházi struktúrában dolgoznak, annak infrastruktúráját használják ugyan, de társulatát nem: a céljuk tehát nem is lehet a színház megreformálása. Installációk, rádiójátékok, nem szokványos audiotour-ok, színházi projektek felől közelítenek a színházhoz, és céljuk a valóság manipulálhatóságának, manipulálásának bemutatása.

Közben maguk is manipulálnak
, hiszen a választás, a szerkesztés, az egyszeriség, a spontaneitás rögzítése maga is belenyúlás a valóság szövetébe. Gyakran az „anything goes”  jegyében kiválasztott párhuzamok is esetlegesek: a Trafóban látott Blaiberg und sweetheart19 az online társkeresők és a Second Life virtuális valóság világát a szíváltütetések vívmányaival hozta össze, hogy „az igazi szív” nyomát lelje.

Más esetekben a kiindulópont valóban egy dráma. Ilyenkor sem a már megírt (klasszikus) művet állítják színpadra, hanem a műben lejátszódó drámai folyamatok ábrázolására mai példákat keresnek – a fenti módszerekkel. A 2006-os berlini színházi találkozón bemutatott Wallenstein elején például elhangzik, hogy a nyitómondaton kívül semmi sem szerepel a politika természetét bemutató német alapműből. Helyette látunk vietnámi veteránt, aktív politikust (a CDU-s Dr. Sven-Joachim Otto tanácsos személyében): weimariak és mannheimiek mesélik történeteiket a hatalomról, a lojalitásról, a felemelkedésről és bukásról. Történeteik egymásra reflektálnak
, így képet kapunk a hatalomszerzés és -gyakorlás természetéről.

Hasonlóképpen a Bécsi Ünnepi Hetek keretében látott Breaking News
 is szabad irodalmi adaptáció: A perzsák című Aiszkhülosz-dráma aktuális olvasata.

A hírek világába visz: a kilenc szereplő az előadás alatt közvetített híreket tolmácsolja és értelmezi számunkra. A díszlet egy halom televíziókészülék és hat kulissza, amely a társasházat ábrázolja, remekül illusztrálva, ki kinek a szomszédja és merre néz a parabolaantennája – különösen, amikor a kulisszákat megfordítva a Föld térképét kapjuk (Afrika és Kína ebben a házban, úgy látszik, nincsen reprezentálva – bár kárpótlásképp megtudom, a spanyol az anyanyelve a második legtöbb embernek a világon).

A dramaturgot és rendezőt az élőadás-rendező képviseli, aki az estéről estére változó híranyagot és kommentárjait a helyszínen összeszerkeszti. Egy vágó, egy volt színházi recenzens és az adásrendező mellett hat civil is van a „pályán”. Ők a berlini Palaststrasse 6. lakói valamennyien, és valamilyen kapcsolatban állnak a hírek világával: egyikük orosz–angol tolmács, ő a moszkvai–ukrán közvetítést értelmezi, másikuk hat nyelven beszélő indiai származású háziasszony, illetve az ő szomszédja, az arab világ magánszakértője, a kurd Dzsingiszkán (sic! sajnos ez a név nem rezonál az osztrák bemutatón – hiába, náluk nem volt tatárdúlás), a vágó, egy izlandi újságíró, illetve egy berlini Montevideóból.

Történeteik érezhetően rögzített, betanult szövegek, itt már nincsen helye improvizációnak. Aki improvizál, az a szerkesztő: feladata összekötni, valamilyen koncepciót csempészni a különböző csatornákon éppen futó hírek világába. Egy óra „játékidő” után rövid összefoglalót is ad a látottakról
– erősen önreflektív gesztus. A szerkesztési elv leginkább a „tévékapcsolgatásra” emlékeztet – tudatos, mondhatni ráerőszakolt koncepció, hogy a futballbajnokság egy pillanatra se villanjon fel. Vannak más egyezések is: Che Guevara és Irak több csatornán, így több szereplő reakcióiban is felbukkan.

A „kórus” időnként görög sorstragédiához méltón feljajdul, jajong egy sort – ám A perzsák című tragédia, amelyben Aiszkhülosz a görögök szalamiszi győzelmét nem a győztesek, hanem a
vesztes perzsák szemszögéből mutatja be, a Rimini Protokoll feldolgozásában laza párhuzam marad: a szintén közvetített Al-Dzsazíra televízió a kurd szakértő szerint a leigázott nép hangja, Dzsingiszkán a perzsák legyőzésének történetét a vezető arab médium frázisaival adja vissza. A háborúból hazaérkező gyászhírnök, az otthon szorongók, és nem utolsósorban a megalázott király helyett pedig itt iraki robbantást, pakisztáni merényletet és menekültáradatot látunk. Szinte mindegyik csatornán – a kiválóan felépített sorstragédia katarzisa helyett a globalizmus feletti döbbenet lesz úrrá rajtunk. A Breaking News ugyan nem veszi át Aiszkhülosz mesteri dramaturgiáját, a „másik oldalról” ábrázolás eszközét viszont igen.

Irónia hatja át az előadást. Az európai színház egyik első darabját épp a korábbi színházi kritikus ismerteti. Irónia az is, hogy „amatőr” kollégái fölött trónol egy emelvényen. A szereplők – lévén szomszédok – egymáshoz való viszony
át is finom iróniával mutatják be: a kurd felsorolja és kommentálja az arab világ csatornáit, amelyeket rendszeresen néz, hogy aztán kitérjen az urdu–hindi–gudzsaráti–pandzsábi–bengáli adókra, amit a tévéjét bömböltető szomszédasszonya jóvoltából hallgatni kénytelen.

Hasonlóan ironikus a kontraszt a nagyhatalmak médiái és a mindössze két csatornával bíró izlandi televízió között
; az izlandi szereplőt nem lehet úgy „élő adásba” kapcsolni, hogy ne a többihez képest parányi, számunkra bagatell problémát tolmácsoljon, például Izlandon hír, hogy egy nő lett egy település polgármestere és így tovább. Az előadás üzenetét a szintén fellépő Walter von Rossum újságíró foglalja össze: „Az újságírók félnek a valóságtól. Ezért a valóság helyett a médiát figyelik.”

A Breaking News szórakoztató, mégis elgondolkodtató színházi este. Nemcsak az előadás brechtien epikus jellegét és didaktikus üzenetét tekintve: magára a formára kérdez rá. A nyolcvan perc alatt ugyanis egyetlen epizód van, amely a szó klasszikus értelmében színházi: Dzsingiszkán Hasso tolmács, jesida pap (kurd egyistenhit), és pszichológus a Kurd Nemzeti Kongresszus Végrehajtó Bizottságának elnökeként bemutatja, hogyan zajlott le G. W. Bushnál tett látogatása. Frenetikus, ahogy ez a közel-keleti férfi az amerikai elnököt alakítja – már maga a szereposztás! –, még jobb, ahogy a többieket instruálja, de a legjobb, ahogy a tízperces jelenet rámutat
, hogy a nagypolitika üres diplomáciai szólamokból áll. Mégis, nem az eddig is sejtett-tudott tanulság, nem is az ironikus ábrázolás, hanem épp tiszta teátralitása teszi a jelenetet az előadás csúcspontjává. Ennek a jelenetnek tudom be, hogy a Rimini Protokollra oly jellemző, mindent mindennel kapcsolatba hozó, tudatosan esetleges rendezőelv ellenére a bécsi vendégjáték kitörő tapsot kapott.

B
écs, 2008. június 14.

Szkéné színház
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

színház

Akinek közönsége van, felelősséggel tartozik érte Akinek közönsége van, felelősséggel tartozik érte
Az Auróra x Bánkitó Karanténfesztivál első videóbeszélgetéséről
színház

Audiovizuális színházélmény mindenkinek Audiovizuális színházélmény mindenkinek
Kulturális javaslatok otthonra
Interjú Balog Dóra színésznővel tanulásról, Svájcról, útkeresésről és kulturális különbségekről
színház

Gravitáció? Legyőzve! Gravitáció? Legyőzve!
Hófödte álom - ősi cirkuszi mese

Más művészeti ágakról

irodalom

Hát a vátesz, hát ez ilyen Hát a vátesz, hát ez ilyen
A Költő a nappaliban vendége Szálinger Balázs


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés