bezár
 

irodalom

2021. 07. 27.
A háború reprezentálhatatlansága a nagyepikában
Mészöly és a háború, Kisoroszi, 2021. július 3.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
2021-ben, a Mészöly-centenárium évében nyolcadik alkalommal találkoztak írók és irodalmárok a Mészöly-életmű iránt érdeklődő közönséggel A hely szelleme című beszélgetés-sorozat keretében. A Mészöly Miklós Egyesület és Kisoroszi Önkormányzata által közösen szervezett rendezvény idei témája: Mészöly Miklós és a háború. A beszélgetés résztvevői Márton László, Zoltán Gábor, Szolláth Dávid, valamint Kelemen Pál voltak.

A háborús élmények és a háborús motívumok Mészöly több művében fontos szerepet játszanak. Az előadások szervesen kapcsolódtak egymáshoz, az érintett témák skálája igen széles volt: a tágabb kontextustól, az 1945 után alkotó művészek generációjának háborús tapasztalatától a történelmi nagyregény kérdésein át egészen a háborús helyzetben mutatott egyéni és kollektív viselkedés ábrázolásáig terjedt. A Mészöly Miklós Egyesület elnöke, Szkárosi Endre köszöntője után Márton László Mészöly nemzedékének háborús élményeiről és ezek karriertörténeti összefüggéseiről beszélt. Kitért arra, hogy Mészöly nem pusztán a rövidprózában reprezentálta a háborús eseményeket – és ezek elmondhatatlanságát –, hanem kitért a verses művekre (Elégia), esszékre és tanulmányokra (Háború és irodalom), a drámákra (Bunker, Az ablakmosó) és a szerző szóbeli megnyilvánulásaira is. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy Polcz Alaine Asszony a fronton című műve ugyanúgy támaszkodik Mészöly élményanyagára, mint a szerző saját tapasztalataira. Mészöly művészetének alakulását és sajátosságait kortársaival, többek között Andrzej Wajdával állította párhuzamba, miközben úgy találta, Mészöly életpályájának alakulása szembeszökő hasonlóságokat mutat a – 2021-ben szintén centenáriumát ünneplő – osztrák író, H. C. Artmann élettörténetével. Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet – mintegy közös nemzedéki tapasztalatként – a világháború elbeszélésének, irodalmi ábrázolásának problematikájára. Ahogyan Artmannál, úgy Mészölynél is számos alkalommal felszínre kerülnek a művészi ábrázolás nehézségei, nevezetesen a forma kérdése: milyen formában lehet egyáltalán írni a háborúról és a háborús szerepvállalással együtt járó felelősség kérdéséről? Az ehhez kapcsolódó nehézségeket Márton – találóan – a „dadogás” metaforájával írta le.

Szolláth Dávid, akinek nemrég jelent meg kiemelkedő Mészöly-monográfiája, Mártonhoz kapcsolta előadását, miközben egy kettős felejtéstörténetet vázolt fel: nemcsak az irodalomtudomány „felejtkezett meg” az utóbbi évtizedekben az életrajz jelentőségéről a maga diskurzusa számára, hanem maga Mészöly sem tulajdonított jelentőséget a saját élettörténetének. Ezért mind a mai napig homályos az utóbbi néhány részlete. Legalább ennyire kulcsfontosságú a Mészöly-értés számára a második világháború utáni magyar emlékezetpolitika, a hiányzó, elégtelen vagy hamis szembenézés a háborús múlttal, amelynek különféle összefüggéseit Szolláth részletesen bemutatta. Beszélt a szembenézés irodalmi, művészi formaváltozatairól, és hangsúlyozta, hogy az államszocializmus évtizedeiben cenzurális tiltások is nehezítették vagy egyenesen lehetetlenné tették a szembenézés gesztusait a nyilvánosság terében. A korlátozott nyilvánosság kedvezett a „sorok között olvasás” gyakorlatának, melyet kifejlesztve részben az irodalom vette át a nyilvánosság emlékezetkulturális funkcióját. Ugyanakkor kérdésként merül fel, mennyiben lehetett vagy nem lehetett érvényes narratívát alkotni a kiüresedőnek és a háborús traumát megjeleníteni képtelennek látszó irodalmi nagyformák nyelvén. Ehhez kapcsolva emelte ki az előadó, hogy mennyire nem kapcsolódott az 1945 előtti hazai írónemzedékek írásmódjaihoz Mészöly, és hogy mennyiben inkább a kortárs világirodalmi kezdeményezések (mint például az abszurd) alkotják a mészölyi életmű elsődleges kontextusait.

Zoltán Gábor a kortársi olvasók elvárásai és a kortárs befogadástörténet jelenségeiből indult ki előadásában. Heinrich Böllt és W. G. Sebaldot említette, és azt a tendenciát, hogy a háború traumáiról szóló írások nem közvetlenül 1945 után, hanem megkésve láttak napvilágot. A megelőző előadásokban felmerült kérdés, a háború megírásának formai követelménye és lehetősége Zoltánnál is előkerült, mégpedig akként a háborús éveket követő várakozásként, hogy a háborús tapasztalatokat regényben, realista igénnyel lehetne és kellene megírni. Zoltán azonban egy másik kiindulópontot vél felfedezni Mészölynél, amikor a szerző már a Koldustáncban zárójelbe teszi az ábrázolt világ rendjét megalapozó morális magatartást. A német kiképzőtáborból való szökés történetét elbeszélő Film, az Emkénél elemzésében tovább boncolta a forma és a morál kérdéseit, pontosabban a háborús szituáció és az emberi döntések meghozásának nem diszkurzív, nem moralizáló, hanem ezeknél elemibb szinten közösségi folyamatainak a kapcsolatát.

Az előadásokat követő beszélgetésben számos újabb motívum felmerült, többek között a háborús bűnrészességgel való szembenézés adóssága vagy a bajtársiasság kérdése és ezzel kapcsolatban a homoszociális viszonyok. Mindvégig különösen fontos maradt azonban a kérdés, amely a magyar elbeszélőhagyomány és Mészöly kapcsolatát is meghatározza: a háború reprezentálhatatlansága a nagyepikai formákban. Az előadásokból világosan kiderült, hogy a háború témája 1945 után az addigi irodalmi nyelven és a történelmi regény akkor rendelkezésre álló eszközeivel megírhatatlannak látszott. Már az első világháború elbeszélhetetlenségére is akad példa – mint Móricz Zsigmond Tükör című írásfolyama –, a második világháborút követő társadalmi és diszkurzív átrendeződés okán a háború realista nagyregényével szemben megfogalmazott igényt egyáltalán nem lehetett kielégíteni. A fragmentált írásmód, a nagy narratíva megkérdőjelezése majd Mészöly életművében kristályosodik ki.

A vitadélután kiegészítő programjaként az előadók és a vendégek megtekintették a kiváló – 19. század végi, 20. század eleji – festő, Ujváry Ignác kisoroszi műtermét, majd elsétáltak Mészöly Miklós egykori, akkor még homokon fekvő tanya-nyaralójához.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Káli Anita --


További írások a rovatból

irodalom

Szobor helyett hús-vér ember Szobor helyett hús-vér ember
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 7. nap
irodalom

Mintha tükör nélkül próbálnám lerajzolni az arcom Mintha tükör nélkül próbálnám lerajzolni az arcom
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap
irodalom

Mindig minden jó lesz Mindig minden jó lesz
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 3. nap
irodalom

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap

Más művészeti ágakról

gyerek

Hercules wins Hercules wins
A Helló, Héraklész premierje a Budapest Bábszínházban
gyerek

Szuperhős ógörög köntösben Szuperhős ógörög köntösben
Tasnádi István: Helló, Héraklész!, Pagony, 2021
A Prae körkérdése zeneszerzőknek: Balogh Máté zeneszerző
gyerek

Pályázz a Pagonnyal!
Lehetőségek ovisoknak, iskolásoknak és gimnazistáknak


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés