bezár
 

irodalom

2022. 05. 27.
Az önkizárás
Vaktérkép
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az erkölcs ezalatt is működött, legalábbis a kényszereinek engedelmeskedtem. Ébredés, tisztálkodás, játék, ebéd, séta, egy üres óra, mert nem vagyunk gépek, aztán munka, végül vissza haza, alvás és másnap elölről. Akkoriban ragadt meg a binge-watch kifejezés a fejemben, nagyjából akkor is gyakoroltam a legintenzívebben, előfizetés nélkül, ingyen néztem ugyanazt a sorozatot, ugyanazt a szezont naponta huszonhárom órán át. - A Berlinben élő Szolcsányi Ákos tárcasorozatának utolsó részét olvashatják.

2020/07

Azokban a napokban nem lepődtem volna meg, ha csirkemellcsíkozás közben tőből levágtam volna az ujjamat. A szórakozottságból elkövetett hibák talán rosszabbak, mint a butaság, a figyelmetlenség vagy a lelkiismeretlenség következményei. A buta elszégyelli magát, a figyelmetlen belátja, a lelkiismeretlen legalább átgondolja. De a szórakozott észre se veszi, ugyanazzal a bárgyú, spicces mosollyal üzeni, hogy aha, na és, amikor kés van a kezében, amikor kés van az ujjában, amikor a kés, az ujja és ő három külön darab, rajtuk a vér, mint a nagettes kartondobozokon a csirke, jelzi az összetartozást valakinek, aki még eszénél van. A szórakozottság olyan, mint a gyász.

prae.hu

Az erkölcs ezalatt is működött, legalábbis a kényszereinek engedelmeskedtem. Ébredés, tisztálkodás, játék, ebéd, séta, egy üres óra, mert nem vagyunk gépek, aztán munka, végül vissza haza, alvás és másnap elölről. Akkoriban ragadt meg a binge-watch kifejezés a fejemben, nagyjából akkor is gyakoroltam a legintenzívebben, előfizetés nélkül, ingyen néztem ugyanazt a sorozatot, ugyanazt a szezont naponta huszonhárom órán át. Az üres órát leszámítva végül is nem volt rossz. Az az óra a nyakfájásé, a nyújtózkodásé, a ráeszmélésé volt, amikor elgondolkodhatunk, mit is láttunk. Beszippant, mondhattam volna, miközben nem nagyon történik benne semmi, és mégis néznem kell, nem tudom, miért, egyik szereplő sem tetszik, talán a gyerek, de a délutáni részekre ő is sok egy kicsit, még van húsz perc, amíg újrakezdődik, de az semmire sem elég, és kedvem sincs semmihez, elindulok dolgozni, addig se látom a többieket, akik ugyanolyan tanácstalanul őgyelegnek, nem várva semmire és mégis türelmetlenül.

Akkoriban nem lustaságból, hanem ünnepélyességből halogattuk a takarítást: kéthetente elinflálódott volna a különlegessége, háromhetente majdnem olyan volt, mintha történne valami. A forgatókönyvet is variáltuk, mint otthon a főztünk fűszerezését: például, amikor kizártam magunkat a lakásból, úgy terveztük, a közeli szigeten sétálunk egy jó nagyot, amíg a padló szárad. A lányok előrementek, amíg a felmosással végeztem. Minden stimmel, a szürke laminált padlón csillogott a vékonyan felkent víz. Körbenéztem és kiléptem az ajtón. Elfelejtettem felmosni az arasznyi széles, vajszínű küszöböt, nedves cipőtalpam pont annyira mocskolta össze, hogy nem engedtem el a dolgot és visszamentem a felmosórongyért a lakásba. Két-három mozdulat, és a küszöbbel is végeztem. Visszatettem a rongyot, a nyelét a kaputelefonnak támasztottam, alapos voltam, maximalista, büszkék lesznek, de legalábbis lehetnek majd rám, gondoltam megkönnyebbülve, ahogy a huzatig vezettem a kilincset, majd hagytam, hadd csapja be. Rögtön tudtam, hogy a zárban maradt a kulcs. Hátha mégsem, talán az asztalon maradt, mentem tovább a lányok után a szigetre, a legrosszabb eset is voltaképp muris, kizártam magunkat, valahogy majd csak bejutunk.

Lépésről lépésre süllyedtem a szégyenbe, előbb az erdőben, amikor eszembe jutott, kikkel kell osztoznom ezen az élményen. Haboztunk a válság elismerésével, vasárnap délután a zárban felejtett kulcs, előbb csak a feleségemtől kértem el az ő kulcsát, aztán a főbérlőtől kértem segítséget, a lányok addig csak sétáljanak, aztán a főbérlő sokadik próbálkozása után kerestünk egy lakatost. Az első két találatomat elutasította, ismeri őket, maffia, száz-kétszáz eurót is elkérnek ilyenkor. Sajnos ő nem ismer senkit. A harmadikat már rám hagyta. Közben megjöttek a lányok. Ültünk az ajtó előtt vagy másfél órát, belecsúsztunk a vacsoraidőbe, majd még tovább, a gyerek fáradt és ideges, a feleségemmel nem nézünk egymásra, tudom, hogy gyűlöl. Mondogatom, hogy sajnálom, adok inni a gyereknek. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy szándékosan csináltam, és most ezt a kapualjat tudnám csak adni nekik, az érzés szerint örökre.

Háromszáz euró lett a vége. Talán fedezi a biztosításunk. Felidéztem magamban, hogy tavaly nyáron a feleségem egy kamu honlapról akart konyhabútort rendelni, ezerkétszáz eurót mentettem meg azzal, hogy az átutalás előtt rágugliztam. Nem nagy eset. Csak akkor volt olyan, mint egy felravatalozott koporsónál fingani: nem lepődhet meg az ember, ha a siratóknál, a pap beszédénél, esetleg magánál a halottnál is tovább emlékeznek rá, kire tört rá a hónapmély csendben az élet.

nyomtat

Szerzők

-- Szolcsányi Ákos --

(1984, Budapest): Bölcsész, apa, annak minden következményével. Berlinben él.


További írások a rovatból

irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről

Más művészeti ágakról

art&design

A 7layers című csoportos kiállítás a Pikszisben
Az OFF-Biennále Traces of Life című kiállítása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés