bezár
 

irodalom

2011. 03. 29.
Multidiszciplináris kalandozások
2011. március 16. Műcsarnok
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy irodalmi est: Prae, két új könyv: H. Nagy Péter Protézisek és L. Varga Péter Töréspontok, két író/költő, aki bemutatja: Nemes Z. Márió és Németh Zoltán, egy(kettő...öt) kupica: díjnyertes pálinka, 2011. március 16-án, este 7 órától a Műcsarnokban.

A legenda szerint Szicsek népművelésből nem tudott megélni, másik utat választott, mint mondta, a népbutítást, és pálinkát kezdett főzni szakmányban. Tiszazugi Asszonybosszantója már nevében is titkos történetek, akasztós bőrcsizmák, kipirult orcák képzetét kelti, hát még a kóstolás. A köszöntő koccintás után már a Prae-esten is jobban kell figyelni, „egy pohárka magamnak, kettőt amazoknak viszek”, ki mit mond és miről, könyvről van-e szó egyáltalán vagy horrorfilmekről.

prae.hu

Először Németh Zoltán mutatja be L. Varga Péter Töréspontok című kötetét – közel négy oldalnyi tömény(!) elemzés felolvasva, két vagy három felnézés plusz kétszer annyi rafinált mosoly, mert ő már az elején tudja, hogy mire megy ki, hova fut ki a dolog. Rendre L. Varga mellé pakolja H. Nagy Pétert, mit is írt az első kötetről (A metamorfózis retorikái) annak fülszövegében (szakmai felkészültség és nyelvi elegancia), a Töréspontok tétjének meghatározásakor pedig, hogy paratextusa mire utal (összetett értelmező nyelv kialakítása – melynek központi fogalma a közvetítés, közvetítettség; minden kommunikáció medializált, a médium maga is jelentésalakító). Németh citálja Nemes Z. Máriót, Ellis Holdpark-értelmezését, melyet L. Varga továbbgondol, szerinte „mind a pszichoanalitikus olvasat paródiája, mind a horrorklisék, végül a szövegszerűség fenomenális és materiális dimenziójának egyaránt alávetik magukat”, vagyis a szöveget létrehozó nyelv retorikai mozgására is felhívja a figyelmet, mely a vizuális effektusok nyelvvé írását teszik lehetővé.

A memetikáról szóló tanulmányban – mint a kötet egészében – „a materialitás, a szövegek anyagszerű jelenlétének kérdésé”-vel foglalkozik az irodalom mémjeinek működését az értelemképző aktivitáshoz kötve. Példaként Shakespeare összes Hamlet-szövegének, szövegváltozatának hirtelen megszűnését vizualizálja, melynek következménye a szöveg materialitása híján a kulturális emlékezetből, leginkább a kánonból való kitörlődés lenne. A Kovács András Ferenc és a „maszkos irodalom” tematikán belül többek között a
Hazatérés Hellászból című kötet fő kérdését elemzi, „vajon Kavafisz-versek fordítását, vagy önálló KAF-verseket olvasunk-e”. Végső soron a homogenizáció kreatív ereje, az utánagondolás és újraírás egyneműsége felől tekintve mindegy, a kötetben valódi Kavafisz-versek találhatók-e. Németh a Vida Gergely költészete kapcsán írt tanulmányt emeli ki, mint a kortárs irodalmi beszédmódok történetiség-kérdését, melynek során L. Varga a későmodern líra jellegzetességeit mutató darabokat tárgyal, mint amelyekben „olyan egymásba omló szövegstruktúrákba 'fut' az olvasás, amelyek már nem garantálják sem a koherens értelmet, sem az olvasás linearitását, ezzel együtt pedig a történet elmondhatóságának illúzióját sem”.

A
Töréspontok Németh szerint sokoldalú, egymással sok esetben párhuzamban sem álló tudományterületeket hoz dialogikus viszonyba, a feszültségből új nyelvet épít, nyelvjátékot mutat fel interpretációs bázisként. Szóval, hogy mire megy ki, a végén kiderül: „Ez a szöveg ugyanis úgy lett megírva, hogy tudtam, hogy L. Varga Péter itt fog gubbasztani mellettem, továbbá, hogy Nemes Z. Márió és H. Nagy Péter is a közelemben foglalnak majd helyet. (…) És akkor a közönség sorai! Közvetítettség, médium. Ha tudom, hogy KAF itt van a nézők között, más lenne ez a szöveg...”.

Pál Dániel Levente ágyas barackpálinkával kínál.
 

Nemes Z. Márió nem csupán H. Nagy Péter Protézisek című kötetét, hanem a Kaleidoszkóp-trilógia egészét elemzi „készre írt szöveg helyett az élőbeszéd szabadságát felhasználva dinamikusan, mely elvben sikerélmény lehet, de annak az ellentéte is előfordulhat”. A trilógia öt(!) könyvének paradox betetőzése és zárlata a Protézisek, melyben H. Nagy a korábbiakat fogalmazza újra, fejezetcímekként a kötetcímeket használva fel. Nemes Z. a spekulatív kérdést - miként, hogyan reprezentálhat kritikai gondolkodást egy adott szövegstruktúra - messziről, a sorozat felől nyitja: kétféle attitűd felrajzolásával lehet megvilágítani a szempontrendszert. H. Nagy egyfelől kritikai szövegeket hoz létre, melyek végesen alkotnak zárt kompozíciót – metatörténetként olvasható tudományos projekt tételes eredménnyel, célorientált tehát, kritikai programok szerint ítéli meg a kultúrát. Másfelől alkalmi írások gyűjteménye, nem narratív, nem célzott, hanem mellérendelések sorozata.

A kritikai antológiáknál tematikus rendszerezés áll szemben az utóbbi portrészerű struktúrájával, mely fésületlen és kiszolgáltatott, alkalmiság és kompozíció feszültsége jellemzi, sokszor nincs kijelentésértéke, csak egy „snapshot”. Példaként a mozi/dvd párhuzamot hozza, előbbi, mint előre programozott, ahol megtörténik az esemény, van eredmény, tételeződik, alkalmazkodik a befogadó, utóbbi befogadása különbözik, dinamizmus jellemzi, interszubjektivitás, a befogadó szabad, a gondolkodás szerkeszthető, irányítható. Multidiszciplináris kalandozás és Lukács György-féle „kísérlet és hipotézis” közötti átmenetek a H. Nagy-szövegek, folyamatos ellenstruktúrákat alkalmazó spontán dinamizmussal.

A t
rilógia tematikusan is gazdag regisztere a sci-fitől a horrorig, Adytól a King Kongig terjed a kultúrafelfogásban heterogén diskurzust mutatva fel. E „rövid” bevezetőt követően Nemes Z. a Prozézisekre tér, mely az egész sorozatot leképezi, annak „minigalaxisa”. A befejezés dekonstrukcióját adja, nem téve pontot a végére, az egész rendszert teszi újra-hozzáférhetővé, Marcel Duchamp bőröndjeire emlékeztetve az olvasót. És ismét vissza a sorozathoz, a személyes kedvencet említi, az Extrákat a leginnovatívabb kötetként, mely, mint a mű teljessége unikális gondolkodás eredménye.

Ezután homoki faeperpálinka dukál. A szerzők ezúttal csöndben maradtak, egy köszönöm volt csak és pár koccintás

nyomtat

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Neige Sinno Nyomorult tigris című művét mutatták be a Francia Intézetben
Kritika Kukorelly Endre Ház, háború, halott című könyvéről
irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025

Más művészeti ágakról

Gareth Edwards: Jurassic World – Újjászületés
Robert Icke Szophoklész-átirata a Radnóti Miklós Színházban
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés