bezár
 

art&design

2011. 07. 22.
A baromfi visszaveszi hatalmi jelvényeit
Molnár Gergely és Tóth Kinga Tollasbál című kiállításáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A baromfi visszaveszi hatalmi jelvényeit „Ortiz után szabadon: ez nem a csirke halála, hanem színeváltozása." Molnár Gergely és Tóth Kinga pszicho-agrár gesamtkunstwerket idéző kiállítása június 18-án nyílt meg a Kalicka Bisztróban. Az alábbiakban Nemes Z. Márió kiállításhoz készült megnyitószövegét adjuk közre.
Rafael Ortiz amerikai művész a hatvanas években hajtotta végre az ún. chicken destruction akcióit, melyekben egy csirke rituális körülmények közti elpusztítása állt a középpontban. Ezekben az akciókban a csirke egyszerre volt szakrális áldozat és a fogyasztói társadalom szerves hulladéka. Ortiz társadalomkritikáját egy anarchikus eszközökkel végigvitt erőszak-poétika vezérelte, mely az élő és élettelen testek deformációja által próbálta feltárni az emberi együttélés reflektálatlan rétegeit.
A kiállítást épp Nemes Z. Márió nyitja meg a Kalicka Bistroban
Tóth Kinga és Molnár Gergely kiállításának is egyik központi motívuma a csirke. Pontosabban a szárnyas állat, aki egyszerre madár és baromfi. A két végpont állandóan egymásba játszik; a madár a szecessziós-romantikus fantázia központi állatszimbóluma, legtöbbször hattyú, néha albatrosz, míg a baromfi demisztifikált jószág, a vidéki élet és az agrárkultúra jelölője. A különböző jelentések kölcsönösen megfertőzik egymást, a baromfi az álmok tollasbálján kiismerhetetlen totemmé válik, akivel-amivel kísérteties közösséget vállalunk. Elfogyasztjuk húsát és termékeit ennek a szerves gyárnak, miközben általa születünk, hiszen a tojásokban saját termékenységünk testesül meg. Ortiz után szabadon: ez nem a csirke halála, hanem színeváltozása. Amikor az élőhalott baromfi visszaveszi hatalmát a hattyútól, hogy ő legyen a vidéki álmok egyeduralkodója.
Tóth Kinga és Molnár Gergely zenél a megnyitón
A vidék fontos fogalom ebben a pszicho-agrár összművészetben, ugyanakkor nem valami érintetlen és idealizált életösszefüggésről van szó, hanem egy romjaiban jelenlévő világról, ami nem népi értéket, hanem vizuális hulladékot termel. Ezekből a romokból, elhasznált és kifacsart anyagokból építkezik Molnár Gergely festészete, akinek heves-gesztikus képalkotása nem csupán az optikai ingerkeltést célozza, hanem olyan taktilis felületeket létrehozását, melyek egy életvilághoz – munka és erőszak pszichoszomatikus mindennapjaihoz – tartoznak hozzá. Vagyis van egy nép emögött az absztrakt felszín mögött, de ez a nép a baromfiak törzse, állati és emberi energiák hibrid fúziója, hiszen a vidék nem csupán a tárgyak temetője, hanem az antropológiai kategóriák felszámolásának színtere is.


Tóth Kinga versképei és rajzai ennek a világnak a mementói, sírfeliratok a mezőgazdasági katakombákon, ahol a torzak népe nyugszik. Ugyanakkor persze gyermeki beszéd is, de hát a gyermek a baromfi legkedvesebb játszótársa. Míg Molnár festményei egy termelői közösség tárgyi maradványait és testetlen tájképeit viszik színre, addig Tóth Kinga a rigmusok-mondókák szövegvilágát írja szét különböző (neo)avantgarde eljárásokkal.
Tóth Kinga munkája
A már-már rikítóan színes és túlrajzolt jelenetek zsibvásári hangulatában megelevenednek az élőhalott uradalom lakói, végre arcot kapnak, noha ez az arc bármelyik pillanatban csigafejjé és/vagy bálnaszívvé változhat, híven ahhoz az elképzeléshez, hogy amit egyszer lebontott a vidék gépezete, az megjósolhatatlan formában termelődik újra. „Egy halban emésztenek majd meg / egy halban születünk majd meg” - ahogy egyik versképen olvashatjuk. Mert itt egy közös biociklusban tenyészik gerinces és puhatestű, de ez a folyamat arra is utal, hogy amit emberi tudatnak hittünk, az a nem-emberi tudattalan egyik nyúlványa. Vagyis bármikor le tudunk menni tyúkba, hiszen elhullajtott könnyünk csupán a tojást övező izzadtság.
Tóth Kinga munkája
Ezzel a szimbiózis-esztétikával áll összefüggésben az összművészeti törekvés is, a médiumok váltogatása és egységes használata iránti igény. Az élet=művészet tézis egyik mutációjával állunk szemben, ugyanis a vidék immár annyira halott, hogy élete csupán esztétikai karakterű lehet. Művészi szimulációként lehet csak megidézni a baromfiak népét, és ebben már nekrofil pátosz sincsen.
Molnár Gergely képe
A népi szürrealizmus halotti torán egyesül a trash-poétika és a Gesamtkunstwerk – ahogy a nyolcvanas évek hasonló törekvései (külön kiemelendő feLugossy László agrárfestészete) is nosztalgikus visszfénnyel jelennek meg a két művész közös produkciójában. Mindez azonban mégis nagyon mai és aktuális, talán épp a már fejtegetett generációs amnézia miatt, hiszen ebből a perspektívából a falu és/vagy bármilyen kisközösség nem képez ideológiai ellentétet az urbánus világgal, nem alkot romantikus „kijáratot” a társadalmi mindennapokból. A vidék üledék a tudattalan partján, és még azt se lehet pontosan eldönteni, hogy milyen faj tudatáról beszélünk. A baromfiak népe tehát itt van közöttünk-alattunk, bármelyik pillanatban megjelenhetnek, hogy visszavegyék hatalmi jelvényeiket, hiszen ahogy a költő írja: „A falusi emberek / ideköltöznek és tescos / csirkét vesznek és felszabadulnak”.

Elhangzott: 2011. június 18-án. Molnár Gergely és Tóth Kinga közös kiállítása, a Tollasbál a budapesti Kalicka Bisztróban 2011 augusztus 1-től 30-ig újra megtekinthető lesz.
nyomtat

További írások a rovatból

art&design

Lehetséges, sőt szükséges az alapjövedelem bevezetése Lehetséges, sőt szükséges az alapjövedelem bevezetése
Lehetetlen? - beszélgetés a művészeti alapjövedelemről, Politikatörténeti Intézet, 2018. októbert 15.
art&design

Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből
Fodor János tárgyiasult iróniájáról
art&design

Szívünkben kacag fel a napfény Szívünkben kacag fel a napfény
Bada Dada öngyilkosságának 12. évfordulójára
art&design

A kivilágított felbomlás impulzusa A kivilágított felbomlás impulzusa
Csernátony Lukács László BURN, Barbie, BURN! című kiállításának megnyitószövege

Más művészeti ágakról

irodalom

Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott
Földes Györgyi Test-szöveg-test című könyvének bemutatója
Reisz Gábor: Rossz versek
Egy képregényről, ami a női egyenjogúságról szól, egy észt sikerkönyvről, és kíváncsi gyerekekről
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés