bezár
 

irodalom

2007. 06. 13.
Telepesek a Belvárosban
Claro Bisztró, 2006. december 13. szerda, 19 óra
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Telepesek a Belvárosban Több stílust! Ha én telepesek lennék - http://telep.freeblog.huhttp://telep.freeblog.hu -, a születésnapunkat egy akármelyik telepi, lambériás, büdös és lepukkant helyen ünnepelnénk, jó messze a gyűlölt és sznob Ráday utcától.
De torta, vagy annak álcázott tárgy akkor is lenne, bár lehet, hogy a telepeken ez nem jár, ott nincs torta meg gyertya a szülinapokon, és csak a burokban nevelkedettek hiszik az, hogy az ünnephez a külsőségek is hozzátartoznak, a telepen edződött költők közül egyiknek sem volt gyerekszobája, vagy mikor telepes lett, idejét látta megtagadni. De akkor mit keresünk a Claróban? A telepről indultunk, de már nem tartozunk oda, előttünk a fényes jövő, mely már elkezdődött. Túlnőttünk egy év alatt saját kreált-identitásunkon?

Rövid köszöntő után Bónus Tibor irodalomtörténész a rettenthetetlen dekonstruktőr szerepében kezdte bemutatni a fiatal magyar költők ütőképes tizenegyjét: „Telepesek, Telepítők, Települők, Telep-telepítők” etc. Bevezetőjében feltérképezte a Telepet: ha valaki nem tudta volna addig, milyen tájra tévedt, amikor a Telepre vitte az útja, vagyis milyen a telepesek virtuális lakóhelye; vagy hogyan működik például a versek kommentezése, az megtudhatta; sőt azt is, hogy voltak szerzők, akik mások véleményének hatására megváltoztatták eredeti szövegüket. Volt bátor és megemlítette azt a szép, ide vonatkozó irodalomtörténeti párhuzamot (az internet előtt is létezett „kommentezés”), amikor József Attila átírta Babits Mihály egyik verseskötetét. Babits ennek hatására ugyan megmaradt saját változatánál, noha Bónus szerint JA versei jobbak, mint az eredetiek. (Reméljük, nemsokára kinövi magát valamelyikük József Attila-i magasságokba, és akkor jaj az idősebb nemzedékeknek.)

Az általános összkép felvázolása, és a verselemzésekbe hajló méltatás közben egyre nőtt bennem a hiányérzet: a bevezető szövege a telepi 11-ből csak néhányuk verseit emelte ki, de róluk úgy beszélt, mintha ők lennének a [a]http://telep.freeblog.hu/.[text]http://telep.freeblog.hu/[/a]. Egy darabig motoszkált bennem, hogy ez talán a kánonképzés első állomása, és az első születésnapi partin illedelmesen és bávatagul hallgat a Méltató a Költő–11 gyengébben játszó csapattagjairól. Aztán a tantusz, az esett le. Hogy tényleg képződik a kánon, és sokkal egyszerűbben mintsem a poétikai tehetség alapján. Azokról a telepesekről hallottunk dicsérő szavakat, akik szorgalmasan látogatták, vagy látogatják a tanár úr szemináriumait. Tudom, kissé igazságtalan vagyok, hiszen mindenki hálás lehet Bónus Tibornak, aki elvállalta ennek a bevezetőnek a megírását, ezzel felvállalva a telepet, mint csapatot. Illetve a csapat rá vonatkozó részét, nyilván bízva abban, hogy a csatársora teljesítményét látva a széleken és a középpályán is hasonló szintű játékosok lázadnak a klasszikus versformák újraértelmezése ellen. De hát ez egy születésnap volt, ünnep, ahol minden játékos egyformán szomjazott a szóra, ha nem is a jóra. A VersTelepesek most közösen rúgtak egy öngólt, ezért egyéves születésnapjukon kellett szembesülniük azzal, hogy bár fellépésük valamiféle generációs egységet sugall, sőt költői/esztétikai pozíciójuk is hasonló: nem indulnak egyenlő eséllyel a kanonizálódás rögös útján.

Eztán jött az verseknek felolvasása, egy (leendő?) szín(műv)ész és egy szín(műv)észnő által; a telepesek hallgattak, mint a sír. A versek a szinte iskolás előadásban „nem jöttek át”, mintha mind egyforma lett volna… Az előadók annyiban megtették kötelességüket, hogy a szövegek elhangzottak, de valódi feladatuk, az interpretáció – elmaradt.

Végül zenés diavetítés, az est legjobb része következett. Idézetek a telepiek verseiből, a hozzájuk tartozó képekkel – erős és izgalmas élmény. Végül egy rövid hírből kiderül, hogy mutálódik a honlap, jön a villanytelep, a csapat kulturális terepszemléje, a [a]http://villanytelep.freeblog.hu[text]http://villanytelep.freeblog.hu[/a] ennek is tudok örülni, éljen a lelkes és szorgalmas ifjúság.

Eddig nem neveztem meg egyik Telepest sem. A végére hagyom őket, ábécérendben felsorolva. Nem mint csapatot, hanem mint individuumokat. Talán utoljára állnak majd egymás mellett így a rajtvonalon, nevetgélve, barátkozva, lelkesen, kicsit izgulva, a bemelegítés után kipirulva, szépen és fiatalon: Bajtai András, Deres Kornélia, Dunajcsik Mátyás, Ijjas Tamás, Krusovszky Dénes, Nemes Z. Márió, Pálffy András Gergely, Pollágh Péter, Simon Márton, Sopotnik Zoltán, Szabó Marcell. De eldördült a startpisztoly, a táv hosszú, a terep pedig nem a telep! És a hosszútávfutók magányosságánál csak a költőké rettenetesebb.

Péczely Dóra
nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Az Iskola a határon 60 éve Az Iskola a határon 60 éve
Fűzfa Balázs válaszol
Irodalmi Magazin lapszámbemutató a PIM-ben
irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja

Más művészeti ágakról

69. Berlinale, 2019. február 7-17.
Paweł Pawlikowski: Hidegháború
színház

15 év bankrablás 15 év bankrablás
Modern Bonnie és Clyde a Ketten című bemutatóban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés