bezár
 

film

2012. 10. 18.
A whisky-s rablók
Ken Loach: Szesztolvajok
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A whisky-s rablók Habár Ken Loach a kisemberek nagy problémái iránti érzékenységből épített magának karriert, az utóbbi időben gyakran kacérkodik hollywoodiasan szórakoztató zsánerekkel. A Szesztolvajokban most a glasgow-i börtönviselt fiatalok erőszakdús hétköznapjait ágyazta a skót felföldeken játszódó heist-vígjátékba.
Skót filmművészetről nemigen hallani a magyar mozikban, ezért öröm látni, hogy az amúgy angol Ken Loach állandó alkotótársával, Paul Laverty-vel a forgatókönyvíró hazájába helyezték legújabb filmjüket, amely a Halál sugárút és a Barátom, Eric ejtette csorbát hivatott kiküszöbölni. Realista hévvel lát neki az alkotópáros, hogy megmerítsen minket a méterszéles skót akcentusban és a hordó-vastag káromkodás-tirádákban, mikor egy sor közmunkára ítélt, pehelysúlyú bűnöző ítélethirdetésének dokumentaristára ízesített jelenetével indítja friss munkáját. A kevésbé ismert színészek által alakított szedett-vedett brancsból hamar főhőssé lép elő Robbie, a céltalanul sodródó, ex-drogos srác, aki azután szedett magára némi felelősségtudatot és morális érzéket, hogy apává avanzsált. A klub-tulajdonos após azonban nem nézi jó szemmel se Robbie-t, se a lányával való kapcsolatát, és egy kiadós veréssel ad nyomatékot gondolatainak. Ahogy szintén pár velős pofonhoz fordul antipátiájának kifejezéséért Robbie ősellensége is, akivel csupán azért vetélkednek vérre menően, mivel már az ő apáik is ezt a szabadidős sportot űzték gyomrozós hobbiként.SzesztolvajokNégy évtizedes gyakorlatával Loach pár jól elhelyezett, ütős jelenettel rajzolja fel egy erőszakban tobzódó, az agresszió által szétszabdalt társadalom képét, sikeresen idézve fel egyik elismert alkotása, az Édes kamaszkor hangulatát. Az angol rendező és skót írója azonban már régóta nem érdekelt szociográfiai igényű filmkészítésben, se a szegénységből szikével kimetszett életszeletek aprólékos tanulmányozásában. Loach a megvert sorsokat csupán kiindulópontnak használja a melodrámai vagy vígjátéki atmoszféra megalapozásához; és ahelyett, hogy – mint a karrierjét elindító klasszikusaiban – érzékeny karakterportrékat körvonalazna kőkeményen végigmenve a mélyszegénységben, rossz családi környezetben agresszív szociális viselkedést eltanuló gyerekek opcionális életútján, inkább arra fókuszál, hogy példázatokat forgasson a jobb sorsra érdemes emberekről. Mert Loach kitartóan hisz a kisemberek alapvető jóságában: nála a rossz útra tévedt bűnöző a társadalom áldozata, akit némi jó szándék és pár rendezői deus ex machina garantáltan helyrepofoz, és kézen fogva vezet el a happy endhez. Nincs ez másképp Loach legfrissebb munkájában sem.SzesztolvajokHogy a Szesztolvajok mégis jobban sikerült, mint a legutóbbi Loach-Laverty szignózta filmek, az annak köszönhető, hogy kellő humorral húzza rá a skót szoknyás, lélegzetállító tájképes nemzeti identitást a történetére. A Szesztolvajok ugyanis hamar elkanyarodik az első félórában kijelölt irányvonaltól, és a Hollywoodból importált "utolsó rablás a visszavonulás előtt" feliratú klisét ülteti át Skócia whisky-termelő vidékére, hogy vígjátékká oldja az erőszakdrámának induló filmet. Mint kiderül, a közmunkára ítélt Robbie – mit ad Isten – igazából született whisky-szakértő, akit hamar fel is karol a jószívű közmunkavezető – hobbiját tekintve whisky-imádó – Harry, és magával viszi különböző whisky-kóstoló útjaira. Amikor pedig az egyik párlóüzemben felfedeznek egy ősrégi, milliót érő párlatot, Robbie terve is körvonalazódni kezd, hogyan fog új életet kezdeni családjával.SzesztolvajokPersze ha Hollywoodból gördült volna ki ez az opus, nyugodt szívvel gáncsolnák el a kritikusok a szentimentalizmus vádjával, ám mivel ezt a szirupos, és bármiféle gengszter-film realizmusigényét meghazudtoló sztorit Loach-ék szerethetően kőegyszerű skót fiatalokkal játszatták el, így bocsánatos bűnnek számít, hogy a Szesztolvajok második felében egyszerűen elfeledkeznek arról a világról, amit az elején olyan zsigeri erővel felépítettek. Ezzel együtt pedig a tónus is változik, és habár a film belefut pár ormótlan klisébe, amik kikerülhetetlen fekvőrendőrként zökkentik ki itt-ott a sztorit, a nemzeti szimbólumok kaján karikírozása mégis szórakoztatóvá teszi a filmet. A közmunkás csapat frappáns lúzer-vígjáték alapanyagot szolgáltat, amiből aztán könnyű megformázni a népszerű magaskultúrát, vagy éppen a tabunak gondolt szimbólumokat parodizáló humort. Sajnálatos viszont, hogy az elképesztően bugyuta Albert figurájával mindent elkövettetnek, hogy a Szesztolvajokban is meghonosítsák az alpári humort, így fingós poén ugyanúgy felröppen a filmben, mint bármelyik amerikai tinivígjátékban – de arra is lehet tippelni, hogy a játékidő során vajon kilibben-e valami a skót szoknya alól…SzesztolvajokLoach ezúttal az újrakezdés lehetőségéről, a felebaráti segítségnyújtásról forgatott moderáltan szórakoztató, helyszín- és szereplőválasztásaiban mégis különlegesnek számító heist-vígjátékot, aminek rózsaszín csomagolású üzenetét simán lenyelheti a néző a film után egy adag skót whisky-vel. Hiszen ha mást nem is, legalább a legjobb skót whisky-k nevét eltanulhatjuk a Szesztolvajokból.
 
Szesztolvajok (The Angels’ Share)
Színes, feliratos, angol-francia-belga-olasz vígjáték, 101 perc, 2012
Rendező: Ken Loach
Forgatókönyvíró: Paul Laverty
Szereplők: Paul Bannigan (Robbie), Roger Allam (Thaddeus), James Casey (Dougie), John Henshaw (Harry), William Ruane (Rhino), Lorne MacFadyen (Matthew)
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Bemutató dátuma: 2012. október 18. 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Soós Tamás --


További írások a rovatból

Zed Nelson The Street című filmje kapcsán
David France: Isten hozott Csecsenföldön
Pálfi György filmrendezővel a filmkészítés kollektív alkotói mechanizmusairól, fordulatokról, szenvedélyről és rendszeren kívüliségről
Terry Gilliam filmjét 25 éve, december 8-án vetítették először New Yorkban

Más művészeti ágakról

építészet

A fényűzés rabjai A fényűzés rabjai
Visszatekintés a Cristóbal Balenciaga Museoa történetére az épület megnyitásának 10. évfordulója alkalmából
irodalom

Tóbiás Krisztián regényrészlete: Kisrózsifalva Tóbiás Krisztián regényrészlete: Kisrózsifalva
A Prae folyóirat Ragály-számából


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés