bezár
 

zene

2013. 06. 01.
Sírni fogtok!
Ketten Mexikóból - Két dühös ember koncert, Pepita Ofélia Bár, 2013. május 18. 20.00
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sírni fogtok! A koncert, amin szinte semmi se stimmelt. Se sírás, se Mexikó, se düh, se nyolcas kezdés. Volt viszont két vidám magyar, egy gitár, egy doboz (cajón), egy csörgő, családias storytelling és egy kis ízelítő Lamm Dávid és Dés András tehetségéből.
Klasszikus kedvencek 2018.
Mi persze ott voltunk már nyolcra, de úgy tűnt, ezzel viszonylag egyedül voltunk, kicsit még sétáltunk, végülis szép idő volt, aztán fél kilencre visszamentünk, hátha. Addigra azért többen voltak, a pincéből már a hangolás-beállás nesze szűrődött fel, szóval maradtunk, leültünk, pogácsáztunk, Scrabble-ztünk, aztán egyszercsak előbukkantak a zenészek is.

Némi iszogatás után, úgy negyed tíz körül szóltak, hogy lassan kezdenének, nekünk meg mondták, hogy nyugodtan vigyük le magunkkal a játékot, legalább tudni fogják, ha jó a koncert, akkor ugyanis tuti abbahagyjuk. Mi persze azért rebelkedtünk és kitartottunk a koncert végéig, de az első lefogott akkordok után a masszív fölényem látványosan alábbhagyott, majd ki is kaptam.

Kíváncsian vártuk a beharangozó szerinti zenei és politikai anekdotákat és dührohamokat, no meg az anticipált sírást, de azok sajnos/szerencsére ebben a formában elmaradtak. Az viszont még így is kiderült, hogy a Lamm-Dés páros simán lehetne a magyar Flight of the Conchords, akiknek egy-egy videóját úgy négy és harminc millió között nézik meg a Youtube-on. Íme egy remek Bowie-paródia:



Az új-zélandi zenés-humorista-parodista páros stadionokat tölt meg egy-egy estére, zeneileg jóval tehetségesebb hazai reinkarnációuk a hűvös pincehelyiségben is simán görcsbe rándította nevetőizmainkat. Kár, hogy a Dés által beígért kortárs zenész-paródiát végül Lamm nem vállalta.

Az este setlistje nem volt a legbonyolultabb, és bizonyára a leghosszabb sem, de a bő órás koncert ezzel együtt komplett volt, nem maradt bennünk hiányérzet. A három jazz-standard, a két saját szerzemény és az elmaradhatatlan Paul Simon-feldolgozás, a 50 ways to leave your lover, no meg a dühös vicces történetmesélések bőven kitöltötték az estét.

Elfogultság nélkül azt hiszem, nem nagyon tudok még olyan hazai angol kiejtést, mint Lamm Dávidé. Nem erőltet, nem majmol, nem modoroskodik, a legnagyobb természetességgel csúsznak ki az angol szavak és dalszövegek a száján, mindezt pedig olyan énekhangon teszi, ami egyszerre lágy és rekedt, tiszta és megbízható. Dés András pedig gondolom, bármit megszólaltat, amit csak elé tesznek, most épp egy doboza, a combjai és egy bokacsörgő álltak rendelkezésére, de neki, és így nekünk is, ez bőven elég volt.



A számok között pedig megtudhattuk, hogy a düh szó hallatán mik jutnak először a Google eszébe (néhány düh-levezetési játékot már le is töltöttem, sajnos a kedvencemet a zenészek nem említették), no meg azt, hogy Lammban mitől megy fel a pumpa. Nem meglepően elsősorban attól, ha nem fizetnek neki, és persze, ha beszólnak a gitárja miatt. Itt már Dés is csatlakozott, a hangszerfaktor uganis egy olyan zenésznek, aki kannán (is) játszik, extrán számít.

Aztán taxis jeleneteken keresztül tematizálták a dühöt. Dés, Lammot is meglepve élte bele magát a söfőr szerepébe, kiválóan játszotta el a rá osztott karaktert, az imitált párbeszédek betekintést adtak a zenészek éjszakáiba és abba, hogy a Dávid keresztnév milyen sztereotípiákat indít be a sofőrökben.


Az este legszórakoztatóbb része minden bizonnyal a jekatyerinburgi jazzfesztivál élményeinek átadása volt. Az izraeli dixie-land együttes, a véresre sütött csirkék, a fekete krumplik és a csak fehér golyókat tartalmazó billiárd monty pythoni magaslatokba emelte az estét, viszont a repülőn részegen, melleket fogdosó Lamm történetét hallva már úgy éreztem, érvényes a koncert korábbi pontján elhangzott mondat, miszerint "Előttem a közönség, mögöttem a szakma, közben meg a magánéletem."

S minthogy ahhoz nem sok közöm van, zavaromban újra a Scrabble felé fordultam, ötlet híján gyorsan odabiggyesztettem az egyed szó elé egy l betűt, ezzel bezsebeltem nevetséges kilenc pontot, majd elmerültem az utolsó szólamokban.
A koncerten készült kép Somogyvári Péter felvétele
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szél Dávid --


További írások a rovatból

zene

Etűdök gépzongorára Etűdök gépzongorára
Conlon Nancarrow, a nomád zongor
zene

A zenész és barátai A zenész és barátai
Aradi Zsolt: Gasner János* emlékére
Ivan & The Parazol lemezbemutató koncert, Akvárium Klub, 2019. 05. 03.
A MI kapcsolata a művészetekkel

Más művészeti ágakról

Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
art&design

A Bauhaus sugárzó fénye A Bauhaus sugárzó fénye
Inspirációk a jövőből - A Symposion Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés