bezár
 

art&design

2014. 06. 02.
Hozzánk szól, nekünk beszél
Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hozzánk szól, nekünk beszél Több szempontból is izgalmas a Magyar Nemzeti Galéria tavaly újrarendezett jelenkori állandó kiállítása: lehet méltatni az ötletes koncepciót és annak megvalósítását, illetve az érzékeny szelekciót, továbbá azt is, hogy a galéria a korszakba tartozó tizenkétezres gyűjteményéből sikerült okosan és átgondoltan válogatni.

Ki lehet emelni még, hogy Petrányi milyen ügyesen játszik azzal a térrel, ami nem éppen a legszerencsésebb egy ilyen kiállítás szempontjából. Azonban bármit is hangsúlyozzunk, nem szabad elfeledkezni a legfontosabbról: a Lépésváltás megvalósítja azt, ami kevés jelenkori/kortárs kiállításnak sikerül: értelmezéseivel megszünteti a laikus befogadó viszolygását e kor művészetétől. Ezalatt egyáltalán nem azt értem, hogy Petrányi a kiállítást butítja le az izmusokat, avantgárd irányzatokat, kortárs művészetet idegenkedve szemlélő néző számára, sokkal inkább arról van szó, hogy megoldásaival felébreszti a prekoncepciókkal terhelt néző kíváncsiságát, érdekeltté teszi őt a jelenkori művészet megismerésében, majd azokon a helyeken, ahol a befogadó elbizonytalanodna vagy kételkedni kezdene, a segítségére siet egy világos értelmezéssel.

Teszi ezt már rögtön a tárlat elején: a fémmel megkettőzött lépcsővel, majd a lépcsőfordulóban elhelyezett hangulatébresztő munkákkal felcsábítja a befogadót a harmadik szintre, s jelzi számára, hogy
ott valami történni fog. A kurátor a Kondor Béla nevével fémjelezett, Konstrukció-gépek-építmények tematikájú válogatással, majd a kupolatérben elhelyezett három monumentális installációval egyenesen a kiállítótérbe vezeti a nézőt, aki számára azonnal világossá teszi, hogy a ‘45 utáni művészetet a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte és az egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok, alkotók láncolata határozza meg. Ennek értelmében a kiállításon egyszerre rajzol meg egy ívet  nagyvonalúan kezelve a történetiséget  a Posztszürreális tendenciáktól kezdve egészen a jelenig, miközben rávilágít az adott korban létező különféle művészetfogalmak egymásmellettiségére. Ezt a koncepciót vezeti fel Pauer Gyula Maya és Jovánovics György Ember című munkáinak egymással szembe helyezésével, majd viszi csúcsára a következő blokkokban (Művészet a szocialista realizmus után; A szürnaturalizmustól a pop-artig; Iparterv), ahol a bemutatott művekkel hatékonyan rávilágít a szocreál/hivatalos művészet és az avantgárd irányzatok közötti átfedésekre, összefüggésekre is.

Petrányi elfogulatlanul, előítéletektől mentesen, a legfontosabb együttállásokat felmutatva helyezi egymás mellé ezeket a műalkotásokat, miközben a folyamatos kontextualizálással és a kultúrpolitikai adalékokkal arra is szüntelen figyel, hogy a látogató ne csak az egyes műveket tudja értelmezni, hanem azt a kort is rekonstruálhassa, melyben ezek a festmények, fotók és installációk napvilágot láttak.

Ugyan a 70-es évek művészetét elérve a kurátor már kevésbé képes fenntartani e semleges szemlélődés attitűdjét, hiszen a szelekciót e termekben saját személyes ízlése határozza meg, minek következtében a kiállítás második része csak a magyar neoavantgárd bemutatására korlátozódik, mellőzve az ezzel párhuzamosan élő irányzatokat, ugyanakkor magyarázatait, értelmezéseit itt sem szorítja vissza. Ez pedig különös fontossággal bír a kortárs képzőművészet bemutatása esetében, hiszen gyakran tapasztalható, hogy a jelenhez közeledve a látogatók nagy részében fokozódik a bizonytalanság, a zűrzavar, egyre kevésbé képes értelmezni ezeket a műalkotásokat, így hajlamossá válnak teljes távolságtartással szemlélni ezeket a képeket (aminek sokszor persze hangot is adnak az "ezt én is meg tudom csinálni" kijelentésben). Petrányi azonban tényleg megtesz mindent annak érdekében, hogy ezeket a műveket közel hozza: a kiegészítő szövegek információival fontos összefüggésekre világít rá, a befogadót segíti abban, hogy észrevegye e művekben a művészetet, a művészet látására tanítja meg, miközben egyre több műhöz fűz rövid magyarázatot, azok jelentésrétegéből feltár egyet-egyet, sőt tudatosítja a nézőben, hogy ezeknél a munkáknál a vizualitás elsődlegességét a gondolatiság váltja fel (kvázi megérteti vele, hogy hiába lenne képes elkészíteni egy adott munka pontos másolatát, az attól még nem lesz műalkotás). 

Petrányi sok izgalmas megoldással élt a tárlat összerakása során, végezetül ezek közül már csak egyet hangsúlyoznék: a múlttal való folyamatos párbeszéd erős jelenlétét. A kurátor finom eszközökkel emeli be a hagyományt, az örökséget ebbe a tárlatba, a kihelyezett tablókon egészen gyakran szót ejt a Magyar Nemzeti Galéria korábbi jelenkori kiállításáról és e gyűjtemény geneziséről, alakulásáról, de a már említett Pauer és Jovánovics szobrokat ugyanúgy egymás mellett mutatja be, ahogyan 1980-ban az Óbuda Galériában is szerepeltek. Vagy itt érdemes megemlíteni az elmozdíthatatlannak tűnő Dózsa-szobrot, Szervátiusz Tibor munkáját, ami évtizedek óta változatlan helyen magasodik a befogadó fölé. A kurátor e monumentális munka "odatapadását" teszi láthatóvá az évtizedek során a szoborra került képfeliratok mementóként való megőrzésével.

A
Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a budapesti Magyar Nemzeti Galéria C épületében tekinthető meg hétfő kivételével minden nap 10.00 és 18.00 között.

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Győri Blanka gondolatai* Joó Irma munkáiról
art&design

Interjú Házas Nikolettával szellemi pályájáról, párizsi tanulmányairól, a deepfake és az ageizmus kortárs jelenségeiről
Gondolatok Szabó Klára Petra Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című kiállításáról
art&design

Beszámoló a Poszthumanizmus és képzőművészet című beszélgetésről

Más művészeti ágakról

A Prae körkérdése zeneszerzőkhőz: Mezei Szilárd válaszol
Adalékok Harnoncourt Máté-passiójához
Transzdiszciplináris Traumatudomány: Trauma Kortárs és Történeti Perspektívákon Keresztül címmel angol nyelvű, nemzetközi nyári egyetem a CEU budapesti kampuszán, 2022 július 11-16.
Napló a XI. Hajdúböszörményi Írótáborról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés