bezár
 

film

2015. 06. 13.
Újranyit a vidámpark
Colin Trevorrow: Jurassic World
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az eredeti Jurassic Park kellemesen vegyítette a horror elemeket a családi drámák és a kalandfilmek eszköztárával, miközben piszok látványos hullámvasút volt az évmilliókkal ezelőtt kihalt dinoszauruszok világába. Az új felvonás visszatér a spielbergi erényekhez, de ez éppen annyira válik a javára, mint a kárára.

Spielberg eredetijét ma is követendő példaként kellene mutogatni a potenciális blockbuster-gyárosok előtt, mivel a Jurassic Parknak nem az újdonság volt az egyetlen ereje, hanem a gondosan megírt, egyszerre több szereplőt mozgató forgatókönyv, ami rengeteg időt szánt a konfliktust okozó cselszövés és a karakterek kidolgozására. Rövid jelenetek és apró nüanszok tucatja segítette a szereplők jellemének bemutatását, és csaknem a játékidő feléig kellett várni, hogy elkezdődjön az üdítő borzongás – a Jurassic Park létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma is bármikor újra nézhető, fotelbe szögező élményt nyújt.

Jurassic World

A folytatások már csak hullámzó sikerrel ismételték az eredeti receptet. Az elveszett világban a Malcolm-család került a vállalati machinációk keresztüzébe, amíg az eredeti Parkot San-Diegoban készültek újraüzemelni, miközben még több, még látványosabb jelenetsor követte egymást. Bár a folytatás nem tudott felérni az első részhez, ugyanaz a spielbergi lelkesedés hajtotta, amitől a Jurassic Park nem egyszerű gyártósoron termelt tömegcikk, hanem az alkotó életművébe koherensen illeszkedő alkotás volt.

A harmadik rész, a Jurassic Park 3. – melyben Spielberg már csak produceri minőségben vett részt –, egyszerű B-filmes bőrlehúzásnak minősült. Ugyanazok a panelek, gyatrább kivitelezésben, a középpontban ezúttal egy elhidegült házaspár, akik Sam Neill figurájával közösen menekülnek a szigetről, miközben a korábbi részekből szimpatikus vadkapitalista-kritikát csak kicsiben, az egyik karakter gyarlóságán keresztül sikerül reprodukálni. A film a második rész nyitányát – miszerint turisták tévedhetnek a szigetre – bontotta ki, a fokozás elvét pedig csupán a mennyiség nyomán tudta követni: nincs már idő karaktereket kidolgozni, nincs már idő betömni a plot hole-okat, csak még több, még nagyobb dinó (Spinosaurus), és még több, de sokkal kevésbé átgondolt akció, olcsó ijesztgetés van.

Jurassic World

A legújabb felvonás már egy merőben másmilyen közegbe érkezik, mint 10-20 évvel ezelőtti társai. Elszaporodtak a Jurassic Park 3. által is támogatott üres, és változó szórakoztatási faktorral bíró látványfilmek (Transformers, A magányos lovas, stb.), és még inkább felerősödött a franchise-ok iránti függőség. A stúdiók pedig sorra porolják le rég nem látott sikersorozataikat (Sötét zsaruk, Mad Max, Jack Ryan, stb.), miközben sok esetben szánt szándékkal erősítenek rá az ugyancsak erős nosztalgia-faktorra (Super 8, Csillagok között), néha pedig még magukat is szembe röhögik (Halálos iramban, A feláldozhatók). A Jurassic World pedig mindegyik skatulyába beleilleszthető, hiszen egy régi franchise felélesztéséről van szó, aminek egyszerre kell megfelelnie az új (látványosabb, de kellően önironikus) és a régi (nosztalgikus) elvárásoknak is.

Colin Trevorrow pedig mesteri zsonglőrnek bizonyul, mivel a félig reboot jellegű – ezt nem csak a casting, hanem a cím is jelzi – Jurassic World tudatosan fordít hátat a harmadik résszel elkezdődött hollywoodi darálónak, és kanyarodik vissza az első rész erényeihez. Ezt nem csak a különféle utalásokon (a zenei motívumoktól a Jurassic Park sokszori megemlítésén kersztül a Mercedes terepjárókig bezárólag), az ismerős sablonok újrahasznosításán (problémás család, felelőtlen emberek, újabb dínós park, és újabb machinátorok), hanem az alaposan kimunkált forgatókönyvön keresztül éri el. A karaktereknek megint van idejük lélegezni – bár a dialógusok ezzel együtt is gyakran papírmasé ízűek –, és a kisebb butaságokat leszámítva (a régi park romjai és néhány kidolgozatlan karakter) csak az utolsó 20 percre enged az agyatlan rombolásnak.

Jurassic World

Az író/rendező képes volt összerakni egy olyan blockbustert, ami kellően friss, ám minden pillanatában a nagy előd előtt tiszteleg, ha olykor esetlenül is, ugyanakkor mintha percenként bocsánatot kérne saját létezéséért. A korábbi részekben meglévő társadalomkritikát Trevorrow új megvilágításba helyezi, és a dinóparkon keresztül az álomgyárral húz direkt párhuzamot. A filmben konkrétan elhangzik, hogy az eredeti Jurassic Park volt az igazi, ahol még nem volt szükség hibrid dinókra, ez pedig puszta bőrlehúzás lehet. Az álomgyár működési mechanizmusaira rímelő hasonlatok ugyancsak ezt a meggyőződést erősítik, ám ezek a marketing szövegek (Clarie kezdetben csak ezen a nyelven képes beszélni), és Afganisztán folytonos felemlegetése épp annyira idegenek a Jurassic Park gyermeki világától, mint a Star Warstól a kereskedelmi útvonalak megadóztatása.

Trevorrow tehát közel sem ér fel Spielberghez, ám efelől ő magának sincs kétsége, és talán pont ennyi választja el a Jurassic Worldöt attól, hogy ne csak tiszteletteljesen ismételje a korábbi részeket, és azokat ügyesen öltöztesse mai köntösbe, hanem valami teljesen újat is hozzáadjon a mítoszhoz.

 

Jurassic World, 2015
Rendezte: Colin Trevorrow
Forgatókönyv: Colin Trevorrow,  Rick Jaffa, Amanda Silver & Derek Connolly, 
Szereplők: Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Ty Simpkins, Nick Robinson, Lauren Lapkus, Jake Johnson, Judy Greer, Vincent D'Onofrio, Omar Sy
Forgalmazza az UIP Duna-film
Korhatár: 12

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

film

Én vagyok Vasember Én vagyok Vasember
Bosszúállók: Végjáték
Justin Baldoni: Két lépés távolság
Michael Herbig: A hőlégballon
Harmony Korine: Túltolva

Más művészeti ágakról

A második HUBBY-est a B32-ben, június 4-én
Interjú Kristóf Krisztiánnal nyitottságról, örökölt hitelességről, a klasszikus és az új cirkusz találkozásáról
Interjú Bazsó Adriennel színház-pedagógiáról, nyitottságról és kíváncsiságról, kezdésről és újrakezdésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés