bezár
 

irodalom

2017. 04. 25.
A mi nyóckerünk
Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete című kötetének bemutatója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Budapest nyolcadik kerülete elevenedett meg Pál Dániel Levente könyvének bemutatóján. Az Úr Nyolcadik Kerülete egyfajta társadalmi látlelet, életkép egy sokszínű város kétes hírű negyedéből, amelybe Kovács Vanda és Őze Áron színészek, valamint Nagy Koppány Zsolt, a kötet szerkesztőjének tolmácsolásában nyerhettünk betekintést.

A Láthatatlan Kiállítás egyik kiállítóterme, amely a 24. Nemzetközi Könyvfesztiválon Supka Géza teremmé avanzsált, különleges légkört teremtett, az ablaktalan tér zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Nem klasszikus, száraz, kicentizett monológokat és unalmas statisztikai adatokat hallhattunk, a szervezők felolvasószínházi közegbe emelték az anekdotákat. A kezdés előtti poénok a csúszás miatti feszültséget várakozással teli izgalommá csillapították, a fesztelenség eredményeképpen pedig Pál Dániel Levente szőke parókában köszöntötte a hallgatóságot.

A paróka, illetve a különböző kellékek ezután is fontos szerepet játszottak, hiszen olykor a humor forrásául is szolgált egy-egy kendő, például amikor Őze Áron öreg cigányasszonyként tűnt fel. És bár a szövegek önmagukban is nevetésre késztették a hallgatóságot, az egymással való élcelődések még inkább fokozták a kellemes hangulatot. A színészek (tettetett) megerősítést várva fordultak a szerzőhöz azt kérdezve, hogy bizonyos mondatokat megfelelően hangsúlyoztak-e, vagy éppen szükségét érezték megerősíteni Pál Dániel Leventét abban, hogy az éppen felolvasott mondat mennyire gyönyörű volt. Válaszul a szerző a szigorúan korhatáros részeknél Kovács Vandát buzdította intenzívebb játékra, ami talán a kelleténél hosszabbra nyúlt szójátékot eredményezett és kicsit el is vonta a figyelmet Őze Áron felolvasásáról.

Mindezen túl szükség volt ezekre a kiszólásokra, hiszen ezáltal a közönség sokkal személyesebbnek érezte a bemutatót, a szűk terem pedig megteremtette mellé azt az intim légkört, ami a kötet sajátja is. Elvégre mi is egy külső szemmel alig látható világba nyerünk betekintést a kötet „kulcslyukán” keresztül.

Bár lényegében egy félrerajzolt utópiával van dolgunk, hiszen egy alternatív Budapesten járunk 2050-ben, ahol él egy lány – nevezzük Kamillának –, nagyon is a mába látunk az anekdoták által, és itt-ott felismerhetjük saját „Kamillaságunkat”.

Miközben a színészek tolmácsolásában görbetükröt tartottak elénk a történetek, megismerhettük a könyv keletkezését egészen onnan, hogy a Facebook-posztokból hogyan lett rádiójáték, majd hogyan vándorolt egyik kiadótól a másikhoz.

Merthogy mielőtt otthonra talált, ez a könyv is végigjárta a maga kálváriáját. Az első szerkesztő – nem diszkriminatív jelleggel: egy budai – előbb kijelentette, hogy „hazudsz”, ilyen kurvák nincsenek. A lipótvárosi szerkesztő már kicsit árnyaltabban fogalmazott, állítása szerint a kurvák nem ilyenek. Így került a „nyócker” az Úr szolgálatába, vagyis az Athenaeum Kiadóhoz, Nagy Koppány Zsolt kezébe. Ekkor lépett színre a felolvasószínház harmadik (pontosabban negyedik, hiszen Pál Dániel Levente is kivette részét a közös játékból) szereplője, akinek kilétét egészen idáig jótékony homály fedte.

„Pál Dániel Levente három szót nem ismer: az egyik a határ, a másik az idő, a harmadik pedig a határidő” – vette át a szót a szerkesztő, de a szerző visszavágott és a hallgatósághoz is címezve megkérdezte, hogy ki az, aki nem tudja, hogy mi az az ampulla, majd egy-egy üvegcsével köszönte meg a közreműködőknek a segítséget, utalva arra, hogy bizony mással is előfordul, hogy valamit „nem ismer”.

A szerző. Fotó: Vass Antónia

A bemutató nem ért véget a felolvasással és a kiadás körüli anekdotázással, ugyanis a terem előtt az érdeklődőket várta a dedikálósarok, ahol a frissen vásárolt példányaikba a szerző személyre szóló, kedves üzeneteket írt.

Fotó: Bach Máté (+ a szőke szerző fotója: Vass Antónia)

nyomtat

Szerzők

-- Vass Antónia --

1990-ben született Székesfehérváron, az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán végzett. Rendszeresen ír színházról és irodalomról különböző portáloknak, emellett fotózással is foglalkozik, leginkább színházi előadásokat fotóz. 2015-ben színikritikusi ösztöndíjat nyert, a Prae.hu-n 2016 óta jelennek meg cikkei.


További írások a rovatból

Foci, vers, próza, gyerekirodalom
Gurubi Ágnes: Másik isten, Helikon Könyvkiadó, 2022


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés