A darab, amelyet a pénteki nyilvános főpróbán és vasárnap is láthat a közönség, érdekes, szórakoztató és tragikus is egyszerre. Aki akarja látni a magyar Belmondót, az jöjjön el - mondta a rendező.

Baksa Imre színész az MTI-nek elárulta: már régóta tervezte egy monodráma bemutatását, de az elolvasott tíz kortárs darab közül egyik sem volt megfelelő számára, így saját ötletet választott az előadás témájául.

Az alapötlet színpadra állítására felkérte Rába Roland színész-rendezőt, akivel korábban a Krétakör színház Liliom című darabjában játszott együtt. A darab egy testvérpár, Imre és Misi kapcsolatának elmúlt húsz évét dolgozza fel - tette hozzá a színész.

A történet szerint a szexfüggő Misi balesetet szenvedett. Furcsa és titokzatos alak, aki nem kedveli az ikertestvérét, Imit. Imi színházban dolgozik - ugyancsak nem szereti testvérét. A konfliktus a két ikertestvér között feloldhatatlan. A történet pedig végül tragikomikus eseményekbe torkollik.

Rába Roland elmondta, hogy az előadás improvizációkon alapul, a mintegy egyórás darabnak azonban kötött szövege van.

Olyan az egész, mint egy terápia, az improvizációkban a személyes történeteket használták fel, az volt a kiindulópont: az egyik testvér történetei a másikról, önmagáról, a nőkről, félelmekről, rémekről, bennünk lévő démonokról. Így fűzték egymás után a történeteket, amelyek tanulságosak, meglepőek, szórakoztatóak. "Mivel nem velünk történik, ezért tudunk rajtuk nevetni, mégis azt érzi az ember, hogy ugyanez történik mindenkivel, csak más helyszínen, más szereplőkkel" - mutatott rá a rendező, hozzátéve: a monodráma, mint minden jó előadás, egy terápia is talán.

Hozzátette: az előadás azzal játszik, hogy vajon ez a személyesség érdekes tud-e lenni, színház tud-e lenni. "Amikor összeülünk és történeteket mesélünk egymásnak, jó hangulatban sztorizunk, eltelik az idő. Ebben az esetben is ez történik" - jellemezte az előadást Rába Roland, megjegyezve, hogy a helyszín, a Kino egy moziterem, az itt adott technikát használták egyszerű módon, és az abszurd élethelyzeteket különböző látványelemekkel tették színházivá.

A látványtervező, Borovi Dániel hozzáfűzte: nem is próbálták elfedni, hogy az előadásnak egy mozi, egy "talált tér" ad helyet. A darab alapszituációja, hogy valaki egy nyilvános térben saját magáról beszél. Így a látvány egy nem színházi ember kísérlete arra, hogy vizuálisan is megfoghatóvá tegye, illusztrálja, amit mond.

Ezért az anyaghasználatban, a tér jellegében egy "csinált amatőrség" van - fogalmazott a tervező.

Az előadást, amelyet tizennyolc éven felülieknek ajánlanak az alkotók, a mostani három előadást követően októberben újra műsorra tűzik.