bezár
 

art&design

2011. 07. 09.
Francia magánmúzeumok látványos sikere
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A francia kulturális tájkép egyik rejtélyének számít, hogy míg a 37 országos múzeumra különböző címeken elköltött közpénzek nagysága a számvevőszék megállapítása szerint egy évtized alatt legalább 70 százalékkal nőtt, virágoznak és sokasodnak a magánkézben lévő múzeumok, amelyek egy garast sem kapnak az államtól.
Mint a párizsi Le Monde írja, a Culturespaces nevű privát vállalkozás 12 közintézmények által működtetésre átadott létesítményt kezel. Köztük van a Champs-Elysées egyik pazar XIX. századi palotáját és annak két művészeti gyűjteményét magában foglaló Jacquemart-André múzeum. A Culturespaces két saját ház megnyitására készül 2013 körül. Az egyik az Aix-en-Provence-i Caumont-palota, amelyet novemberben 10 millió euróért vásárolt meg és amelynek munkálataira további 5 millió eurót irányzott elő, a másikról egyelőre csak annyit közöltek, hogy Párizsban lesz, helyét még keresik.

A levelek és kéziratok múzeuma, amelynek a párizsi Saint-Germain bulváron lévő épületét 2010 áprilisára kibővítették, új kiállítási helyet nyit meg Brüsszelben, amelyet Georges Simenonról szóló anyaggal avat fel. A Maillol-múzeum, amely már bemutatta Párizsban a Medici-család kincseit, szeptemberben Pompei antik gazdagságát prezentálja. A párizsi képtár, a Pinacotheque 2011 januárjában nyitotta meg 3000 négyzetméteres új kiállító terét és ugyancsak arra készül, hogy további fővárosokban létesítsen kiállító helyiségeket.

Tagadhatatlan, hogy manapság igen látogatottak a múzeumok és tárlatok, egyik rekord dől meg a másik után, és természetesen a kisebb múzeumok egyike sem vetélkedhet a művészet olyan templomaival, mint a Louvre, az Orsay-múzeum vagy a Beaubourg-palota. Mégis: felvetődik a kérdés, mi e privát kézben lévő intézmények sikerének titka - írta a Le Monde.

Bruno Monnier, a Culturespaces elnök-vezérigazgatója erre azt a magyarázatot adja, hogy míg a köztulajdonú múzeumok költségeinek 70 százalékát a költségvetés fedezi, az ő vállalkozásuk által vezetett intézmények számára a látogatók a legfontosabbak, mert ők a fenntartók. "Az a politikánk, hogy a látogatót meghívottként fogadjuk, az intézménynek emberi és érzelmi töltést adunk az érthető nyelven megfogalmazott tudományos tartalom mellett. Ügyelünk arra, hogy olyan kiállításokat rendezzünk, amelyek nem veszteségesek: a várható vendégek számától tesszük függővé azt, hogy milyen összeget költhet a kiállítás biztosa" - hangoztatta. Nem válogatnak össze olyan anyagot, amely túl drága lenne, és nem fizetik tíz éven át a biztosokat.

Emellett több lábra helyezik bevételeiket: például 20 százalékra számítanak a múzeumban sorra kerülő vállalati estekből, 10 százalékra a büféből, 15 százalékra a könyvesboltból, 55 százalékra a jegyeladásból - ebben ma már a köztulajdonban lévő francia múzeumok is követik őket. A magánintézmények nem jutnak hozzá a világ 60 legnagyobb, egymás között kölcsönző múzeumát tömörítő Bizot-csoport kölcsöneihez, viszont Thomas Grenon múzeumi szakember logikus magyarázatot ad sikereikre: "Kisebb a biztosítási költségvetésük, viszont többet költenek kommunikációra, a belépők ára pedig rendszerint ugyanannyi, mint a köztulajdonban lévő intézményekben - akkor is, ha kiállítási területük rendszerint kisebb."

A magánmúzeumok anyaguk jellegétől - ideiglenes vagy állandó és elidegeníthetetlen gyűjtemény - és a finanszírozás módjától függően eltérő módszereket alkalmaznak. A gyűjtők által fenntartott Képtár (Pinacotheque) alapítója, Marc Restelleni elmondta, hogy az intézmény a letétbe helyezett gyűjteményeket fogadja be és fizet az ideiglenes kiállításokért, így honorálja az előkészítésben részt vevők munkáját - például az Ermitage anyagából rendezett kiállításon 20 ember nyolc hónapon át dolgozott. A levelek és kéziratok múzeumának gyűjteményei úgy jönnek létre, hogy az intézmény magánszemélyekkel együtt vásárol és az anyag közös tulajdonukba kerül. Ez a két megoldás gyökeresen szakít a múzeumok francia hagyományával, amely mereven különválasztja a művészetet a pénztől.

"A gyűjtő letétje az anyagi hasznot tartja szem előtt, és az ilyen spekuláció a galériák sajátja, nem a múzeumoké" - magyarázta a Le Monde-nak Patrizia Nitti, aki miután nagy olasz múzeumoknak dolgozott, ma a Maillol-múzeum kiállításait szervezi. - "Egy mű értékét az adja meg, ha kiállítják. Amennyiben egy papírdarabot, rajta egy rajzzal, bemutatnak valamely nagy festőnek szentelt kiállításon, értéke a nulláról fantasztikus nagyságúra nőhet."

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Ne legyen diszkrét Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
art&design

A glóbusz kibillentése A glóbusz kibillentése
The Great Globe - Csoportos kiállítás az aqb Project Space-ben

Más művészeti ágakról

színház

Megtisztulás elvitelre Megtisztulás elvitelre
Ábel Stella Psyché-interpretációja. Monodráma, ami szó szerint a székhez szegez
irodalom

Hogyan beszéljünk a jelenről Hogyan beszéljünk a jelenről
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 6. nap
irodalom

Elég gazdagok már nem leszünk sosem Elég gazdagok már nem leszünk sosem
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 4. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés