bezár
 

irodalom

2011. 07. 15.
Kitelepítettek és a befogadók közös könyve
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egykori kitelepítettek és a kötet szerkesztői mutatták be az Embert ültettél a nyakunkra – Kitelepítve Mikófalvára című kötetet a budapesti Litea könyvesboltban csütörtök este. A visszaemlékezéseket tartalmazó, a Helikon Kiadónál megjelent 365 oldalas kötet érdekessége, hogy az olvasó megismerheti a befogadó családok és a kitelepítettek szemszögéből is az 1950-es évek borzalmait.

prae.hu

Mint a bemutatón elhangzott a kötet címét a 66. zsoltár egyik sorából kölcsönözték. Hantó Zsuzsa történész - akinek rövid történelmi áttekintésével kezdődik a kötet - emlékeztetett, az 1951. május 21-én kezdődött kitelepítések során mintegy 17 ezer embert hurcoltak el Budapestről.

A „nép ellenségévé” nyilvánítottakat többnyire a szintén ellenségnek tartott „kulákokhoz” szállásolták be. Hantó Zsuzsa arról is beszélt, hogy a kötet ugyan a magyar történelem gyászos időszakáról szól, mégsem a „szomorúság könyve”, hanem sokkal inkább „egymásra találásé”, arról szól, hogy miként segítették egymást a diktatúra áldozatai.

A történész kiemelte, a kötet révén az olvasó közeli képet kaphat az 1950-es években történt borzalmakról, ugyanakkor „az emberi tartás, tisztesség diadaláról” is olvashatunk.

Haidekker Andrea, a kötet egyik szerzője felidézte: 60 év elteltével a Mikófalvára kitelepített 76 személyből már csak tizenegyen vannak életben. A kötet előzménye egy emlékoszlop felállítása volt, ezt azoknak az embereknek szánták, akik annak idején befogadták őket és szüleiket – emlékeztetett a szerző, megemlítve, a könyvben végül tizennyolcan idézték fel a kitelepítés éveit.

A mikófalvi időszakra emlékezett Rudas Pál is, akinek kisgyerekként csak nagyon kevés személyes emléke maradt a terror időszakáról. Ugyanakkor megemlítette: gyerekkora legszebb emlékeit köszönheti bükki falunak, szüleivel a nyarakat a hetvenes évek végéig Mikófalván töltötték.

A bemutatón részt vett Téglássy Ferenc filmrendező is, akinek 1989-ben mutatták be a Soha sehol senkinek című filmjét. Az alkotó megjegyezte, a mikófalviak embersége nem volt általános, a tanyavilágban, ahova őt és a családját hurcolták, az amnesztia kihirdetéséig ellenségesek maradtak a helyiek. Mint fogalmazott, a szörnyűségek ellenére ő is szép emlékeket őriz abból az időszakból. „Ha a gyerekkor a pokolban volt, akkor a pokol lesz a mennyország” – fogalmazott.

Osztovits Ágnes, a Helikon Kiadó képviseletében arról beszélt, hogy noha az ÁVH egymás ellen akarta felhasználni két különböző származású „népellenséget”, az ördögi terv Mikófalván meghiúsult. Osztovits Ágnes példaértékűnek nevezte a bükki faluban történteket, valamint méltatta a kötet szerzőinek kitartását.

Elhangzott: az Embert ültettél a nyakunkra – Kitelepítve Mikófalvára című kötetet szombaton a faluban is bemutatják, itt levetítik majd Téglássy Ferenc filmjét is.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Tudósítás az ELTE Tolnai-emléknapjáról - első rész
Blended Intensive Programme Pozsonyban
Ilyen volt a májusi FISZ Junior záróeseménye
Kritika Kukorelly Endre Ház, háború, halott című könyvéről

Más művészeti ágakról

Ki marad, ha Shady eltűnik?
Fodor Veronika kalandkönyvéről
Inspirációkról, hatásokról, feszültségekről és feloldásokról Nagy Ákos Lineaments II. című lemeze kapcsán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés