A tárlat megálmodói a költő dilemmáit, szereplehetőségeit, kapcsolatrendszerét előtérbe állító Petőfi-képet próbáltak felrajzolni, hogy a látogatók ne a "patetikus kultusztárgyat", hanem az "üstökösszerűen ívelő pályát befutó, szerethető fiatalembert" ismerhessék meg - hangsúlyozta a megnyitón E. Csorba Csilla főigazgató, kiemelve, hogy az egykori állandó Petőfi-kiállítás helyére egy „állandóan változó”, a legújabb kutatások eredményeit felhasználó tárlat került.

E. Csorba Csilla kitért arra is, hogy a múzeum 1954-es megalapításától kezdve a Petőfi-gyűjtemény őrzője, feldolgozója, múzeumban készült például a teljes kritikai kiadás is.

Mint fogalmazott: a kiállítás „soha nem tapasztalt” intézményi együttműködés keretében valósult meg, a többi közt az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, vidéki és egyházi gyűjtemények, valamint magángyűjtemények értékes darabjait tették közszemlére.

A kiállítás kurátora Kalla Zsuzsa volt, a koncepciót Szilágyi Márton irodalomtörténész állította össze.

„A kiállítás arra is felhívja a figyelmet, hogy nincs lezárult életmű” – szögezte le a főigazgató, megemlítve, hogy az elmúlt hónapokban a Petőfi család dokumentumait, levelezést, új verseket, személyes dokumentumokat, műtárgyakat sikerült fellelniük.

Ezek megszerzését, közgyűjteménybe kerülését a múzeum kiemelt feladatának tekinti.

A kiállítás főleg azoknak a fiataloknak szól, akik "táblagépeken" ismerkednek a költő életművével - mutatott rá Réthelyi Miklós, a kultúráért is felelős tárca vezetője, akinek köszöntőszavait Schmidt Ágota miniszteri kabinetvezető olvasta fel. A miniszter üzenetében méltatta a kiállítás technikai újdonságait, például a digitális hologramot, az okostelefonra tölthető kiállításkalauzt, az Mp3 lejátszón hallgatható zenéket, hangokat.

A miniszter megemlékezett arról is, hogy Petőfi Sándor hiteles arcképét csak 1957-ben ismerhette meg a közönség, ekkor készítette el ugyanis Escher Károly fotográfus az utókor hamisításaitól mentes, megtisztított Petőfi-portrét. Réthelyi Miklós szerint hasonló szerepet tölt be a PIM új kiállítása is, segít megrajzolni a költő valódi arcképét az utókor torzító ideológiái nélkül.

Margócsy István irodalomtörténész köszöntőjében méltatta a kiállítás merész, kihívó címválasztását. Mint fogalmazott, a költő halála óta eltelt mintegy 150 évben sulykolt különféle ideológiai megközelítések elidegenítették az olvasókat a Petőfi-életműtől.

A kutató emlékeztetett, Petőfi maga is sokféleképpen jellemezte önmagát, sokszor egymásnak ellentmondó módon, csak az utókor ragasztotta rá a profetikus, váteszi szerepet. Kiemelte, hogy a költőnek nemcsak az élete állt „szélsőséges választások sorából”, de költészete is roppant változatos, példaként a népdalokat, a Felhők ciklust vagy Az apostol című művének „konvencióellenes poétikáját” említette.

Margócsy leszögezte: a kiállítás révén a látogatók is részesei lehetnek az új Petőfi-kép megrajzolásának.