A Zeneakadémia csembaló tanszakának megalapítója, a Magyar Rádió nyugalmazott főmunkatársa életének 81. évében február 4-én hunyt el.
Sebestyén János 1931. március 2-án született Budapesten muzsikus családban: édesapja gordonkaművész, édesanyja zongoraművész volt.

Érdeklődése hamar a zene felé fordult, a konzervatóriumban, ahol édesanyja is tanított, zongorázni tanult, az orgonát édesapja ajánlotta számára. Sebestyén János a zeneművészeti főiskola zongora-, orgona- és zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait. Még főiskolás volt, amikor a Magyar Rádióhoz került, amelynek 1950-től öt évtizeden át maradt munkatársa.

A zongora és az orgona mellett hamarosan egy újabb hangszernek, a csembalónak is kiváló "tudósa" lett. 1970-ben, Kovács Dénes hegedűművész rektorsága idején, tanszéket alapított az akkoriban különlegességnek számító hangszernek. 2000-ben ő szervezte meg az első hazai nemzetközi csembalóversenyt, amelynek egyben zsűrielnöke is volt, ahogy öt alkalommal elnökölt a Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaversenyen is.

Zenepedagógiai tevékenysége és hangverseny-fellépései mellett népszerűek voltak rádiós műsorai is, mint az Egy rádiós naplójából, Azok a rádiós évek..., az Emlékek szárnyai című sorozatok. Rádiós műsoraiban beszélgetőpartnerei élete érdekelte, vendégei közt volt színész, nagykövet, zenész egyaránt.

A televízióban külföldön élő művészek portréival jelentkezett, s hosszú időn keresztül az ő értő kommentálásával közvetítette a televízió a hagyományos bécsi újévi koncertet, valamint a magyarországi karmesterversenyeket. Mindezek mellett könyvet írt az Oscar-díjas magyar születésű Rózsa Miklós zeneszerzőről, valamint a rádió történetéről.

Sebestyén Jánost munkássága elismeréseként itthon Erkel Ferenc-díjjal (1967) és Liszt Ferenc-díjjal (1974) tüntették ki, megkapta az érdemes művész címet (1982), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2000), továbbá több külföldi ország kitüntetését. Március 2-án töltötte volna be életének 81. évét.