színház
Pasolini, Lynch, Almodovar, Fellini, Ridley Scott filmjeinek hangulata, színei, jelenetei asszociatív módon jelennek meg az előadásban. Marlon Brando, Marilyn Monroe, vagy épp Paul Newman alakja finoman sejlik fel egy-egy figurában, miközben a teret uraló, három darabra szakadó, majd újra összeálló bőrüléses Cadillac némán száguld valami láthatatlan cél felé, hol továbbrepítve, hol elsodorva a szereplőket.
"…film- és mozgásművészet határán egyensúlyoz a k.Rush, amely letisztultságával és pontosságával nyűgöz le leginkább (…) a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is sokfélék – Pasolini és Lynch például egyszerre jelenhet és jelenik is meg Frenák színpadán –, közülük a néző saját nyitottsága és/vagy tájékozottsága függvényében ismerhet fel többet vagy kevesebbet."
(Úton innen, úton túl, Markó Róbert kritikája a k.Rushról, Tánckritika.hu)
"A Cadillac tudatos aránytalansággal megnövelt jelentése a darab egyetlen metaforájává lényegül át, hogy összekösse - vagy ha jobban tetszik - ütköztesse a legendás sorsokat és végzeteket a frenáki színpadon (…) Frenák nem beszéli túl a történeteit, nem az utazás toposza a fontos számára. Éppen ezért nem érdekli a száguldás, az útkeresés és a megérkezés sokszor látott és feldolgozott motívuma sem. Egyedül a tárgyra, az autóra, és a körülötte, miatta, benne burjánzó emberi viszonyokra és viszonyulásokra koncentrál. Mindezt olyan magabiztos és rutinos alkotói attitűddel teszi, amellyel egyben a nézői várakozásoknak is eleget tesz. Kiemelkedő koreográfus, aki mindig képes a megújulásra, bármit használjon is eszközéül, bármilyen vizuális formába öntse is gondolatait, karakteres stílusát."
(Sorsok Cadillacben, Vida Virág a k.Rushról, Színház)
Az előadás 2010-es bemutatója óta turnézik Európa-szerte, az utolsó három előadás 2013 februárjában látható majd Párizsban, utána lekerül a társulat repertoárjáról. A darabtól január 29-én, kedden, az újranyitott Átrium Film-Színház nagytermében búcsúzhat a budapesti közönség – a valaha volt mozi épülete vörös bársonyszékeivel és jellegzetes atmoszférájával tökéletes hely egy ilyen filmes hangulatú, különleges koreográfia számára, melynek egyik izgalmas eleme, hogy a zárójelenetben a koreográfus, maga Frenák Pál is színpadra lép.

Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora meghatározó mozzanata, hogy szülei siketek és nagyothallók voltak, így első elsajátított kifejező eszköze a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt. Frenák útkeresésének első állomása Párizs, ahová az 1980-as évek derekán távozott. Itt a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, valamint Cunningham, illetve Limón tánctechnikát tanult. Francia feleségének, Catherine Frenák építésznek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába, és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Pier Paolo Pasolini olasz rendező filmjei, Francis Bacon munkái, Gilles Deleuze francia filozófus írásai nagy hatást gyakoroltak későbbi alkotásaira. 1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az alkotásokba. Frenák Pál a hazai táncéletben radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére.
Koreográfusi, alkotó munkája mellett rendszeresen ad szakmai workshopokat, a társulattal beavató előadásokat tart középiskolások részére, közönségtalálkozókon és szakmai beszélgetéseken vesz részt, nagy hangsúlyt helyezve a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. A legismertebb európai kortárs zeneszerzőkkel dolgozik együtt: koreográfiáihoz zenét komponált többek között Kurtág György, Patrick Schneider, Francois Donato, Fred Bigot, Fabrice Planquette és Gilles Gauvin.
Frenák Pál Társulat
k.Rush
road-moving / tánc
UTOLSÓ ALKALOMMAL BUDAPESTEN!
2013. január 29. 20:00
Átrium Film-Színház
"Mi magunk lettünk észrevétlenek és törvényen kívüliek e mozdulatlan utazásban. Semmi nem történhet már, és nem is történhetett semmi értem vagy ellenemben. Tereim befoghatatlanok, nem azért, mert képzeletbeliek, ellenkezőleg: mert épp most járom be őket." (Deleuze-Guattari)
Koreográfus: Frenák Pál
Táncosok: Marie-Julie Debeaulieu, Frenák Pál, Jantner Emese, Feicht Zoltán, Nelson Reguera, Vasas Erika
Díszlet: Majoros Gyula
Zene: Gilles Gauvin
Videó: Philippe Martini
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Pécs EKF 2010, Trafó, NKA, TűzRakTér, Flórián Műhely – Mozgóház Alapítvány, Pendola, La Rose des Vents Scene Nationale Lille-Métropole, Scene Nationale d’Evreux-Louviers
Videórészlet az előadás első verziójából:
<iframe width="420" height="236" src="http://www.youtube.com/embed/Qx2lfJ3DzIo" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Frenák Pál koreográfus a Záróra vendégeként:
1.
<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/8bygpAvW8Is" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
2.
<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/nkPeL1RAVrI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
3.
<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/-qR7HJo2wmc" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
4.
<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/lczVL9dARho" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
A társulatról bővebben itt olvashatnak:
http://www.ciefrenak.hu
Fotók:
CIE Pal Frenak: k.Rush, Boczkó Tamás