Borisz Dubin, a Levada közvélemény-kutató intézet vezető tudományos munkatársa arról beszélt: egyes kísérletektől eltérően a Javított kiadás nem afféle újraírt, vigasztaló történelem. Ha Esterházy Péter történelme lenne, akkor is jó regény volna, de az ő története más, és ott esett meg, ahol mindenki a felszínen látható és a mélyben zajló történelem között élt. "A kegyetlen önkísérletből nyertesen került ki az író, és nyertek vele az olvasók is, mert győzelme mögött erkölcsi diadal áll" - mondta. 

Esterházy Péter kérdésre válaszolva elmondta: biztosan állíthatja, hogy a Javított kiadás semmit nem indított el a magyar társadalomban, de ez nem nagy baj, mert egy könyv hosszú életű, s ha egyszer megírták, bármikor hozzá lehet nyúlni. "A magyar társadalom rossz állapotban van, senki nem kíváncsi saját történelmére, csak a máséra: te voltál a kommunista, te voltál a náci - erről szól a világ, pedig mi voltunk azok. Ez az öncsalás boldog állapota, de előbb-utóbb történik majd valami. Ez az állapot ugyanis nem tartható fenn örökké, mert ellentétes az ember érdekével, egyre pontatlanabbá teszi a valósághoz való viszonyát" - mondta.

Úgy vélte, a társadalom azért él öncsalásban, mert nincs elég ereje szembenézni saját múltjával. "Magyarország nem sztálini diktatúrában élt, a kérdés nem halál vagy nem halál, hanem Trabant vagy nem Trabant volt. Sok mindent nem csináltunk meg akkor, mert tehetségtelenek, lusták voltunk, de könnyebb azt mondani, hogy nem lehetett megcsinálni a véreskezű komcsik alatt. Kérdés, hogy minden mulasztásért a rendszerre lehet-e hárítani a felelősséget. De az őszinteségnek megvan az objektív szükségszerűsége" - mondta, majd gyorsan hozzátette: ez kicsit derűlátóbbra sikerült, mint akarta.

A beszélgetés orosz résztvevői többször említették, hogy milyen szakadék lehetett a Szovjetunióban a látható és a felszín alatti történelem között, de Esterházy Péter nagy örömére a Javított kiadást mindannyian elsősorban kiváló irodalmi alkotásnak minősítették, és ajánlották az olvasók figyelmébe.  

A beszélgetést Jevgenyij Popov író vezette, a résztvevők között volt Morcsányi Géza, a Magvető kiadó igazgatója, és Vljacseszlav Szereda, a Harmonia Caelestis és a Javított kiadás fordítója, az orosz lábjegyzetek szerzője. 

Az est végén Jaroszlav Szudzilovszkij zeneszerző - aki a Harmonia Caelestis ihletésére is alkotott egy zeneművet - két különös, minden megszokottól eltérő balladát adott elő.