színház
2014. 03. 26.
A jelenlét játékai – Deres Kornélia kurzusa a Pesti Bölcsész Akadémián
2014. április 7. és május 5. között, 1088 Bp., Múzeum krt. 4-6., Ifjúsági épület, III. emelet
A Pesti Bölcsész Akadémia célja, hogy megmutassa a széles közönségnek, miben rejlik a fiatal kutatók számára a bölcsészettudomány szépsége és öröme: az ELTE BTK doktori iskoláinak hallgatói nyilvános kurzusokat tartanak a legkülönfélébb témákban. Deres Kornélia 2014. április 7. és május 5. között "A jelenlét játékai. Színházi film-esetek" címen tart kurzust a Pesti Bölcsész Akadémián.
Deres Kornélia az Összehasonlító Irodalomtudomány program III. éves doktorandusza, főbb kutatási területe a színházi intermedialitás. Költő, kritikus, szerkesztő. 2003 óta publikál, 2011-ben jelent meg Szőrapa című kötete, amely Makói Medáliák díjat kapott. Tagja a József Attila Körnek, a Fiatal Írók Szövetségének és a Színházi Kritikusok Céhének. "A jelenlét játékai. Színházi film-esetek" címen tart kurzust a Pesti Bölcsész Akadémián 2014. április 7. és május 5. között.
A színházi jelenlét határhelyzeteiről szól ez a kurzus. Arról, hogy mi történik, mikor a színészi test filmes hasonmása megjelenik a színpadon, és újraírja élő társát, önnön eredetijét. És arról is, miként hat mindez a nézői észlelésre: a filmes és színházi tekintetek összjátékára. Az "itt és most", vagyis a színházi tér-idő filmes kicselezése rámutat a kortárs világ színházának kihívásaira.
Teremt-e új színházi formát a film színpadi játéka? Vagy pusztán népszerű trend marad a theatermovie? Milyen történeti előzményei vannak a filmes technológia és/vagy esztétika színházi kiaknázásának, és hogyan illeszkedik mindez a magyar színházi hagyományba? Melyik európai színházrendező vallja példaképének Tarantinót? Hogyan változik az "elképzelhetetlenhez" való viszonyunk színházi anyag és filmképek tekintetében?
A kurzuson felvonultatott példák a 20. század elejének német színházától a kortárs magyar bemutatókig terjednek: megannyi színházi határeset. Mindig konkrét előadásokhoz, előadásrészletekhez kapcsolódva kerülnek elő az elméleti kérdések. Hiszen így válhat megragadhatóvá az, ami átível korokon és kontinenseken, ha színházról beszélünk: a nézés öröme.
I. 2014. április 7. (hétfő) 18.00
Néző-pontok, újragondolt mítoszok
Film és színház: médiumspecifikusságtól az intermedialitás felé. A színház mint hipermédium. A nézés változó stratégiái: testek és képek összjátéka. Idő-képek (Deleuze), kísértetek (Derrida), emlékezetek (Nora): a Mozgó Ház Társulás Cseresznyéskertje (1998).
II. 2014. április 14. (hétfő) 18.00
Theatermovie: trend vagy forma?
Minőségi látványvilág, eltérő befogadói magatartások. Színházi és filmes pillantások versengése. A film mint narrációs technika, színházi modell, inspiráció és eszköz. A színház kamera-látása (Finter), a cool fun (Lehmann). Bodó Viktor és Frank Castorf rendezései.
III. 2014. április 28. (hétfő) 18.00
A jelenlét mint határhelyzet (Az erőszak színháza I.)
Helyettes test-képek, látható hiányok. Belting képelmélete: az ikonikus jelenlét. A testi épség veszélyeztetése: performanszok, filmek, rítusok. Szakralitás (Fischer-Lichte), a fájdalom transzformációja (Bataille), az inherens erőszak (Žižek). A nézés etikája.
IV. 2014. május 5. (hétfő) 18.00
Szenvedő hasonmások (Az erőszak színháza II.)
A színházi test mint a beolvadás és megkülönböztetés helye. Közvetlen versus közvetett erőszak. Az "elképzelhetetlen" hihetőségének mediális meghatározottsága. Kitakart, kinagyított és újrajátszott erőszak: Mundruczó Kornél Frankenstein-terv (2007), Nehéz istennek lenni (2010) és Szégyen (2012) című rendezései.
Az esemény a Facebookon:
https://www.facebook.com/events/1569794183244945/?source=1
A PBA honlapja:
http://pestibolcseszakademia.blog.hu/

Kép:
Közép-Európa Táncszínház: Barbárok (Budapest, 2OO2., arch.: 1O5O/2/3A). A fotót Révész Róbert készítette.
A színházi jelenlét határhelyzeteiről szól ez a kurzus. Arról, hogy mi történik, mikor a színészi test filmes hasonmása megjelenik a színpadon, és újraírja élő társát, önnön eredetijét. És arról is, miként hat mindez a nézői észlelésre: a filmes és színházi tekintetek összjátékára. Az "itt és most", vagyis a színházi tér-idő filmes kicselezése rámutat a kortárs világ színházának kihívásaira.
Teremt-e új színházi formát a film színpadi játéka? Vagy pusztán népszerű trend marad a theatermovie? Milyen történeti előzményei vannak a filmes technológia és/vagy esztétika színházi kiaknázásának, és hogyan illeszkedik mindez a magyar színházi hagyományba? Melyik európai színházrendező vallja példaképének Tarantinót? Hogyan változik az "elképzelhetetlenhez" való viszonyunk színházi anyag és filmképek tekintetében?
A kurzuson felvonultatott példák a 20. század elejének német színházától a kortárs magyar bemutatókig terjednek: megannyi színházi határeset. Mindig konkrét előadásokhoz, előadásrészletekhez kapcsolódva kerülnek elő az elméleti kérdések. Hiszen így válhat megragadhatóvá az, ami átível korokon és kontinenseken, ha színházról beszélünk: a nézés öröme.
I. 2014. április 7. (hétfő) 18.00
Néző-pontok, újragondolt mítoszok
Film és színház: médiumspecifikusságtól az intermedialitás felé. A színház mint hipermédium. A nézés változó stratégiái: testek és képek összjátéka. Idő-képek (Deleuze), kísértetek (Derrida), emlékezetek (Nora): a Mozgó Ház Társulás Cseresznyéskertje (1998).
II. 2014. április 14. (hétfő) 18.00
Theatermovie: trend vagy forma?
Minőségi látványvilág, eltérő befogadói magatartások. Színházi és filmes pillantások versengése. A film mint narrációs technika, színházi modell, inspiráció és eszköz. A színház kamera-látása (Finter), a cool fun (Lehmann). Bodó Viktor és Frank Castorf rendezései.
III. 2014. április 28. (hétfő) 18.00
A jelenlét mint határhelyzet (Az erőszak színháza I.)
Helyettes test-képek, látható hiányok. Belting képelmélete: az ikonikus jelenlét. A testi épség veszélyeztetése: performanszok, filmek, rítusok. Szakralitás (Fischer-Lichte), a fájdalom transzformációja (Bataille), az inherens erőszak (Žižek). A nézés etikája.
IV. 2014. május 5. (hétfő) 18.00
Szenvedő hasonmások (Az erőszak színháza II.)
A színházi test mint a beolvadás és megkülönböztetés helye. Közvetlen versus közvetett erőszak. Az "elképzelhetetlen" hihetőségének mediális meghatározottsága. Kitakart, kinagyított és újrajátszott erőszak: Mundruczó Kornél Frankenstein-terv (2007), Nehéz istennek lenni (2010) és Szégyen (2012) című rendezései.
Az esemény a Facebookon:
https://www.facebook.com/events/1569794183244945/?source=1
A PBA honlapja:
http://pestibolcseszakademia.blog.hu/

Kép:
Közép-Európa Táncszínház: Barbárok (Budapest, 2OO2., arch.: 1O5O/2/3A). A fotót Révész Róbert készítette.
További írások a rovatból
A Füsziről és a Roma Hősök Fesztiválról Balogh Rodrigóval beszélgettünk