Pető Hunor Munkácsy-díjas szobrászművész bronzszobrának leleplezése előtt Kövér László hangsúlyozta: a magyar nemzedékek akaratából, munkájából és áldozatából megóvott és mindig megújított keresztény magyar állam egyik olyan, 20. századi, mostoha sorsú, de hűséges hívére emlékeznek, akinek emlékét hosszú évtizedekig ki akarták törölni a köztudatból.
    

Úgy vélte: Kornis Gyula filozófiaprofesszorként, közoktatási államtitkárként, a képviselőház, valamint az MTA elnökeként is olyan tudós és politikus volt, aki pontosan tudta, hogy a tudománynak és a politikának különböző az eszközrendszere, de azonos a célja: az embereket kell szolgálniuk.
    

"Kornis Gyula keresztény, nemzeti, konzervatív gondolkodó és politikus volt. Három olyan erény, amelyből a 20. század második felében egyetlenegy is a legsúlyosabb bűnök közé tartozott azok szemében, akik a magyarságra rátelepedő, nemzet- és keresztényellenes gondolatot és hatalmat képviselték" - fogalmazott.
    

Kövér László emlékeztetett: Kornis Gyula egy olyan nemzedék tagja volt, amelyre a trianoni békediktátum emberfeletti feladatot szabott: a 20. században kellett újjáépíteni azt a magyar államot, amely képes védeni, szolgálni és erősíteni a nemzetet – tette hozzá.
    

A házelnök szerint Kornis a szellem embereként azért vállalt kultúrpolitikai szerepet, mert „az államiság egyik legfontosabb biztosítékának a nemzettudatosság erősítését tekintette”. Az individualista és materialista szemlélet helyett a közösségi és szellemi értékrend elsődlegességében, a nemzetköziség zavaros üdvtana helyett az értékelhető nemzeti cselekvésben hitt – mondta.
    

Kiemelte, Kornis államtitkárként a közoktatás területén újító és gyakorlatias volt: a falusi iskolai rendszer bővítése, az egyetemek, tanítóképzők oktatási színvonalának emelése, a mindennapos testnevelés kötelezővé tétele, illetve a kutatás bőkezű támogatása is tevékenységének eredményei közé tartozott.
    

Kövér László szerint a tudós és politikus nemzedékének államépítő munkája - történelmi távlatban - eredményesnek bizonyult, mert a magyarságot ért tragédiák ellenére két évtized alatt olyan erős alapot teremtettek, amely túlélte a négy évtizednyi kommunizmust és a két évtizednyi posztkommunizmust. Mint mondta, 2010-ben nyílt ismét lehetőség megújítani a magyar államot, amelyhez az új alaptörvény 21. századi közjogi kereteket biztosít.
    

„Olyan állam létrehozása a cél, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja a nemzetet, amely segíti, hogy a világban bárhol élő magyarok egyesíthessék szellemi és anyagi erejüket. Olyan államot akarunk, amely a magyarok érdekeit képviseli külföldön és nem az idegen érdekeket a magyarok között. Olyan államot szeretnénk, amely nem kényszeríti a magyarokra, hogy mások pénzén adósságból éljenek, hanem segíti őket saját munkájukból és pénzükből megélni. Olyan államot akarunk, amely a nemzetközi együttműködésekben tiszteletet ad és tiszteletet igényel maga számára” - fogalmazott.
    

Hangsúlyozta: hisznek abban is, hogy hogy a nemzeti, vallási közösségek nem Európa eltörölnivaló múltját, hanem jövőjének alapjait jelentik. Megjegyezte: a munkát 2010-ben megkezdték, 2014-ben pedig erős felhatalmazást kaptak a folytatásra.
    

L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a megjelentekhez intézett üzenetében úgy fogalmazott: ha nincs Kornis Gyula, akkor az egykori ciszter diák, Klebelsberg Kunó sohasem lett volna képes a Trianon utáni megrázkódtatásból felrázni az országot, erőt és hitet adva mindenkinek. Szerinte Kornis konzervatív újító volt, aki tisztában volt azzal, ami elmúlt, régi formájában vissza már nem térhet.
    

Úgy vélte: Székesfehérvár nem csupán a nemzet történelmi fővárosa, nemcsak középkori koronázó város és királyi temetkezési hely, hanem a nemzeti identitást megerősíteni szándékozó konzervatív politika útkeresésének, a két világháború közötti Magyarország progresszív kultúrpolitikájának szimbolikus városa. A város, ahol egyszerre érezhette otthon magát e politika három meghatározó, a mai konzervatívoknak is szellemi hátteret nyújtó alakja: Klebelsberg, Hóman és Kornis.
    

Cser-Palkovics András (Fidesz) polgármester kiemelte: a tér túloldalán tavaly kapott szobrot Klebelsberg Kunó, amivel a város hitet tett történelmi felelőssége mellett.

Célnak nevezte, hogy olyan, a szellemi életből ismert személyek szobrai ékesítsék a teret, akik egyben üzenetet is hordoznak minden magyar és európai ember számára.
    

Kornis (született Kremer) Gyula (1885-1958) 1907-ben a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerzett egyetemi diplomát latin-magyar szakon. A budapesti kegyesrendi (piarista) főgimnázium tanára volt 1907 és 1914 között, 1908-ban szentelték pappá.
    

Az MTA levelező (1916), rendes (1927), majd tiszteletbeli tagjává választották (1941), 1945 és 1946 között az akadémia elnöke volt.
    

1927-1931 között Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter közoktatásért felelős államtitkára, legjelentősebb munkatársa volt.
    

1931-1939 között kormánypárti országgyűlési képviselő, a képviselőház alelnöke és elnöke volt (1938–1939). 1942-1944 között a Felsőház tagja.
    

A Gestapo 1944-ben, a szovjetek 1945-ben tartóztatták le két-két alkalommal. A kommunista hatalom Poroszlóra telepítette ki, 1953-tól haláláig Hajdúszoboszlón élt. 1958-ban rövid kórházi ápolás után Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben mindössze hatan vettek tőle búcsút.