A rendező elmondta, hogy Mary Shelley regényét sokszor feldolgozták, az első filmváltozat 1910-ben készült el. A korai verziókban a hangsúly mindig a teremtmény szörnyűségén volt, hiszen a mesékben és a horrorokban szeretjük a nem emberi lények ábrázolását. Ezzel szemben a regény – bár szerepelnek benne borzongató részek – kifejezetten filozofikus alkotás.
    

A Szegeden tavaly Az öreg hölgy látogatásával bemutatkozó művész szeretné, ha a közönség nem félelemmel vagy éppen sajnálattal nézne a tudós teremtményére, hanem elfogadná: a lény mi magunk vagyunk, azután hogy megszülettünk és lényegében magunkra hagytak minket.
    

Victor Frankenstein gyakorlatilag mindent, a szerelmi életét, a barátait, az egészségét föláldozza azért, hogy megszülessen a lény. Abban a pillanatban azonban, amikor ez sikerül, óriási törés következik, a teremtményével való találkozás iszonyt vált ki belőle.
    

A fiatal tudós ugyanakkor a legnagyobb bűnt követi el, amit ember tehet, annyira elbizakodottá válik, hogy azt gondolja, ő mindennek az ura, istent játszik. Frankenstein nem tud tettével szembenézni, és ezért egy pillanat alatt meg akar szabadulni művétől, de ekkor már késő – fogalmazott a rendező.
    

Az élő zenével kísért, „poszt-dramatikus” eszközöket is használó darabban váltogatják egymást a stílusok: vendégidézetek, jelenetek szakítják meg Poroszlay Kristóf alakította fiatal tehetséges tudós és teremtménye, Szívós László történetét. Ezek célja, hogy a közönség több szemszögből is megismerhesse a mű fő témáját – mondta Hollós Gábor.