zene

Caligula
„Nem vagyok bolond, sőt, soha nem voltam józanabb. Arról volt szó, hogy halaszthatatlanul a lehetetlenre volt szükségem. A világ így, ahogy van, elviselhetetlen. Az emberek nem tudnak semmit megszerezni, mert nem ragaszkodnak végsőkig a kívánságaikhoz. Minden, ami körülvesz, hazugság, és én azt akarom, hogy az ember igazságban éljen. Végre megértettem a hatalom hasznosságát, lehetővé teszi a lehetetlent. Az egész Római Birodalomban csak én vagyok szabad, én egyedül. Örüljetek, mert végre olyan császárt kaptatok, aki megtanítja népét a szabadságra.” (Albert Camus: Caligula)
Caligula - Seres Dániel
Caesonia - Balázsovits Edit
Helicon - Király Attila
Chaerea - Horváth Virgil
Senectus - Fillár István
Scipio - Sütő András
Mucius - Széplaky Géza
Fordította: Illés Endre
Jelmez, játéktér: Cseh Zsuzsa
Mozgás: Széplaky Géza
Rendező: Kedvek Richárd
Producer: Balogh Erika
Szakonyi Károly az előadásról:
„Caligulát Seres Dániel játssza. Caiust játszani jelentős feladat, és szerencse, ha olyan alkatot találnak rá, mint Seres. Vékonysága, arcjátékának gazdagsága, ha kell rideg, ha kell megejtő, bűvölő tekintete, izgágasága, furcsa, gunyoros mosolya elhiteti velünk, hogy ilyen volt a Suetonius történetíró szerinti fiatal császár.
[…]
Király Attila Helikonja megejtő cinizmusával Seres mellett az előadás másik nagy erőssége. Fillár István, az életét rettegve féltő, végül mégis tőrt ragadó öreg patríciusa is nagyszerű rajza a megfélemlített alattvalónak, különösen amikor mint egy diák a szigorú osztályfőnöke előtt dadogva, hebegve hátrál Caius vesébe látó tekintete elől, holott azért jött, hogy szemébe vágja az összeesküvők ítéletét. Az összeesküvést szorgalmazó, bátorságával kitűnő, Caisusszal szembeszegülő Chaereát játszó Horváth Virgil, vagy Széplaky Géza a megalázott Mucius szerepében éreztetni tudják, mi forrong Rómában, miért jutnak odáig, hogy kardjukkal a zsarnokra támadjanak.”