Közleményük emlékeztet: Tréfás György 1931-ben született Budapesten, zenei tanulmányait magánúton végezte Werner Alajos, Makai Mihály és Hetényi Kálmán növendékeként. 1952 és 1957 között a Honvéd Művészegyüttesben énekkari tag, 1957 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese.

Főbb szerepei: Ozmin (Szöktetés a szerájból), Sarastro (A varázsfuvola), Leporello (Don Giovanni), Rocco (Fidelio), Dulcamara (Szerelmi bájital), Basilio (A sevillai borbély), Attila, Fülöp király (Don Carlos), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.

Tréfás György a Csokonai Színház örökös tagja, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja "kőbe vésett" lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.

"Én itt lettem operaénekes, és itt töltöttem több mint ötven esztendőt. A legjobb szerepeim azok a világhírű basszusszerepek, mint például Bartók Kékszakállúja, amelyet én énekeltem 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban, illetve külföldön. A legkedvesebb szerepeim: Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepe. Itt énekelhettem a legjobb basszusszerepeket: Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót, és nagyon sok Verdi és Wagner basszusszerepet. A közönség úgy érzem befogadott, és debreceniként szeret engem. Megszólítanak az utcán idegen emberek, beszélgetnek velem, gratulálnak a szerepeimhez" - mondta egy korábbi nyilatkozatában Tréfás György.