A Franciaországban élő világhírű román író, Matei Vişniec Samuel Beckett és Eugen Ionesco után keltette életre és fogalmazta újra az abszurd dráma műfaját. Történeteinek erős táptalaja a román kommunista diktatúra, nem véletlen, hogy a cenzúra minden művét betiltotta – ám a szerző szerint ez a betiltás is csak azt igazolja vissza, hogy drámái milyen sikeresen is leplezik le Románia abszurditásait. Állítása igazoltnak is bizonyul, hiszen a rezsim bukását követően mindösszesen 30 darabját mutatták be szülőhazájában.

„Életem felét egy diktatórikus rezsimben töltöttem, az utóbbi harminc évet pedig a demokráciában. Ne legyenek illúzióink, Kelet-Európát, Romániát ma is a Balkán népének tekintik Nyugaton. Az elszakadás, a lemaradás élménye történelmi hagyomány mind a románoknak, mind a magyaroknak.” – nyilatkozta a szerző.

Ebből a közös alapélményből is következik, hogy megvilágító erejű, váratlan fordulatokkal teli drámái nem ismeretlenek a magyar színpadokon sem. Egyik legnépszerűbb munkája, A pandák gyönyörű utazása Seress Zoltán és Szorcsik Kriszta szereplésével a Szkénében is vendégeskedett, az aktuális politikai és társadalmi mechanizmusokra reflektáló Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk című drámája pedig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásában a 2018-as POSZT versenyprogramjában szerepelt.

A Kenyérrel a zsebben ugyancsak az abszurd perspektívájából mutat rá a fogyasztói társadalom tehetetlenségére és cselekvésképtelenségére. A két szereplő látszólag hétköznapi, egy kiszáradt kút mellett lefolytatott vitája ugyanis hamar elveszíti a tér és az idő biztosnak hitt viszonyítási pontjait: egyre erősebben mosódnak el a határok a kint és a bent, a fent és a lent között, miközben a jelentéktelennek tetsző mondatok között mégiscsak mérlegre kerül a személyes szabadság és a döntési lehetőség kérdése. Vagy talán mindez csupán illúzió? Ki vagy mi is van valójában annak a bizonyos kútnak a mélyén?

 „A történet morális üzenete emberi természetünket és sokszor alig észrevehető, jól álcázott gyávaságunkat helyezi górcső alá. Miközben szereplőink által bősz filozofálást folytatunk erényeinkről és cselekedeteink helyességéről és szépségéről, észre sem vesszük, hogy mozdulatlanul, bénán állunk egy olyan helyzet előtt, amikor valóban cselekedni kéne. Nem ismerős ez valahonnan?” – fogalmazott a szerző.

Az egyfelvonásos előadást a temesvári színház két színésze, Kiss Attila és Molnos András Csaba vitte színre. Mindkét alkotót szoros viszony fűzi a zenéhez, illetve a zenés színházhoz, így nem csoda, hogy zeneszerzőnek a többszörösen díjazott – Magyarországon mind a POSZT-on, mind a 2019-es Színikritikusok Díjátadóján elnyerte a legjobb zeneszerzői munkáért járó elismerést – Cári Tibort kérték fel. A produkció díszlet- és jelmezterveit a színház állandó munkatársa, Albert Alpár jegyzi.

Fotó: Bíró Márton