bezár
 

irodalom

2020. 11. 13.
"Nem látod őt, csak a csupasz falat"
Töltsük olvasással a bezártság óráit az Élet és irodalommal, 2020. november 12.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
"Nem látod őt, csak a csupasz falat" A kijárási tilalomnak is van előnye, most otthon, kicsit magunkba fordulva tölthetjük azokat az órákat, amelyeket eddig a barátainknak vagy a szórakozásnak szenteltünk. Azt gondolom, ha már így alakult, ki kell használnunk a helyzetet, és a pihenés, valamint az online tanulás vagy munka mellett több időt kell fordítanunk az olvasásra. Ez esetben pedig nemcsak könyvekre gondolhatunk, hanem folyóiratokra, hetilapokra is, amelyeket eddig talán annyira nem is vettünk kezünkbe. Az Élet és Irodalom továbbra is folyamatosan megjelenik, bátorítok mindenki, hogy a héten is vegye kézbe.

A helyzethez passzoló, erre reflektáló szövegek talán segíthetnek az elfogadásban, emiatt ajánlom G. István László Példázat koronavírus idején című szövegét, különösen kiemelve a Háromfa, az Ugaron és az Életszövetség címeket viselő versei közül. Úgy szólítja meg az olvasót, mintha egy beszélgetés alkalmával mesélne neki a régi időkről. Azokról, amikor még a megszólított nem is élt, emiatt csak elképzelni tudja a leírtak alapján a múlt eseményeit, de nyilvánvalóan nem teljesen pontosan. A többször ismétlődő „képzeld el”-ek között természeti képeket idéz meg, tengert, vihart, napsütést és esőt. Úgy ahogy az emberi élet szakaszai váltakoznak, ahogy a hangulatunk néha derűs, máskor pedig szomorkás, sötét, vagy éppen dühös, a szerző aszerint festi meg az égboltot. De felfedezhető az is az említett három másik verse alapján, hogy szívesen használ olyan metaforákat, amelyek egy-egy érzést időjárási tényezőként jelenítenek meg, az Ugaronban például a születést hasonlítja a földrengéshez. De valamilyen szinten Gergely Ágnes Az árnyék című, Báthori Csabának ajánlott verse is illik a jelenlegi helyzethez: „nem látod őt, csak a csupasz falat.” A lírai szövegek közül személyes kedvencem a héten Stermeczky Zsolt Gábor Eleje című műve. Nosztalgikus, már-már retro hangulatot idéz egy padlásszobában tartott, kétezres évek eleji házibuli kapcsán. Visszatérő motívum benne a tánc, amely a másik ezzel együtt megjelent versének is központi eleme, és amelynek a címe is ez: Tánc.

A tárcatárban Szív Ernő Ájulás, Egressy Zoltán Vologya, Molnár Lajos Az emlékmű és Baráth Miklós Levél a meghalt kisfiúhoz című szövegei kaptak helyet. Nekem az utóbb említett tetszett legjobban, nemcsak fájdalmas, szívbe markoló témája, de nyelvi megformáltságai, költően megírt mondatai miatt is. Egy apa beszél elhunyt kisfiához, e helyzetben pedig az ember képtelen úgy odafigyelni beszéde stiláris vonásaira, a nyelvhelyességre, mint általában, itt mégis gyönyörűen megfogalmazott sorokat olvashatunk. Nagyon rövid szöveg, mégis átütő, egyből megragadja az ember figyelmét. S talán pont az egyik legnagyobb különbséget cselezi ki líra és próza között, hiszen az utóbbi hosszabb terjedelmű, így a szerző jobban kifejtheti azt, amint lírában csak sejtetni tud. Jelen esetben azonban sűrű, tömör, egy bekezdésnyi szövegről beszélünk, mégis olyan tartalmasról, mintha több oldalas lenne. De ezen pár sor szóösszetételei, kifejezései egymás után akár verssé is alakíthatják a tárca formai követelményei szerint rendezett gondolatokat.

Mióta szemlézem a lapot, úgy érzem, a mostanit volt a legnagyobb élmény olvasni. Lehet, hogy azért, mert aktuális dolgokról beszél, lehet, hogy azért, mert hétköznapi témákat mesél el. Mindenesetre a hetilap minden számának más-más a hangulata...

Megjelenik: 2020. november 13.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Horváth Florencia --


További írások a rovatból

irodalom

Meghalljuk-e a mieinket? Meghalljuk-e a mieinket?
Szabó Ádám: Valakik beszélnek
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről, Magvető, 2020
irodalom

Te meg úgy nézel ki, mint Bukowski Te meg úgy nézel ki, mint Bukowski
Fehér Enikő és Radisz Afrodité a Kis Présházban, 2020. 10. 28.
irodalom

Eljutni a bizonytalanságtól a stabil válaszokig Eljutni a bizonytalanságtól a stabil válaszokig
A jó irodalom legfiatalabb helye – 1982-2018, JAK-füzetek

Más művészeti ágakról

Az HBO Otthon című karanténsorozatának finn kiadásáról
Interjú Pohárnok Gergellyel külföldi munkákról, az operatőri pálya sikereiről és – egyebek mellett – a Taxidermia izgalmas utóéletéről
A szolgálólány meséje az HBO-n
art&design

A lélek tájképei A lélek tájképei
A magyar performansz története 1966–2018 (6): Nyugati magyar performansz: Nagy József és a Jel Színház (1986-), Kerekes László (1988–2010)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés