A felújítás, konzerválás és a sótartalom kivonása után a mozaik csodálatos, friss színeket kapott.

A műtárgyegyüttest több anyagból, többek között zöldpalakőből, tégladarabokból, apró márványkockákból készítették el, csaknem kétezer évvel ezelőtt, a felületét az üvegmozaikszemcsék tették csillogóvá. A padlózatot az ókori római városokra (Aquileia, Gado) jellemző motívumokkal díszítették, de a mozaikon máshol nem ismert minták is megjelentek, ezek az elemek valószínűleg helyi mesterek munkái.

A növényi ornamentika mellett néhány jellegzetes szimbólum (rozetta és Salamon-csomó) is kirajzolódik. A restaurátorok, régészek számára a legnehezebb munka a gézrétegekre könyvkötészeti ragasztóval rögzített mozaikszemek felszedése volt. 

A 4. századból származó mozaikpadló négy császár "lábnyomát" őrzi: a Római Birodalom uralkodói látogatásuk során a palota márványlapokkal, festményekkel kirakott impozáns fogadótermében hoztak rendeleteket, alkottak törvényeket.

A mozaikpalota-töredékek 1938-ban, a püspöki palota kertjének átalakításakor kerültek elő. A régészek a 663 alapterületű fogadóterem padlózatából mintegy 100 négyzetmétert tudtak megmenteni, ugyanis a római romok fölé épült középkori vár vizesárkát a padlózatba ásták, így a mozaik nagy része tönkrement. 

A savaria múltját kutató Géfin Gyula, pápai prelátus, felismerte a leletegyüttes jelentőségét, kezdeményezésére leállították az építkezést, majd Járdányi Paulovics István, régész vezetésével elkezdődtek a feltárások.

A második világháború után a műemlékegyüttes fölé védőépületet emeltek, de az elmúlt évtizedekben a mozaikpadló állapota folyamatosan romlott, az elvizesedett, elmohásodott műtárgyat csak restaurálással lehetett megmenteni.

A Salisbury Archeology budapesti műhelyében felújított mozaikegyüttest szombathelyre, a Pásztor utcai raktárbázishoz szállítják, ha a múzeum ismét látogatható lesz, az érdekesebb motíívumokat a kiállítótérben mutatják be. Végleges megoldást jelentene, ha a leletegyüttes visszakerülne a származási helyére, az egykori helytartói palota helyén kialakított Járdányi Paulovics István Romkertbe. A szabadtéri emlékhely a római kortól kezdve a város központja volt, az épületmaradányok hiteles képet adnak Szombathely történetéről. Az egyházmegye területén kialakított Savaria Múzeum kezelésében lévő romkert helyreállításának legfontosabb eleme, hogy bemutathatóvá váljon, mi történt az elmúlt kétezer év alatt Szombathelyen, Vas vármegye és Pannónia területén.