Keserű és egyben nevetséges látványt nyújtanak a majdnem minden oldalon visszaköszönő különös illusztrációk – és többségében nem derítenek jobb kedvre a szövegek sem, amelyeket kísérnek. A Klubrádió ügyéről, a lengyel médiahelyzetről, vagy éppen a járvány okán sokak által vállalt önkéntes karantén évfordulójáról kellemetlen olvasni – ez utóbbi, igen találó módon, a „Hónapok” címet viselő, tematikus prózaösszeállításban kerül említésre, Turi Tímea Önként, rögtön, egyszerre című írásában. Az összeállítás alapja Hunyady Sándor szintén közölt, Augusztus című szövege, amelyre Turi Tímea írásán kívül Kácsor Zsolt Áprilisa és Darvasi László Halhatatlanok című prózája felel.

Részleteket – egymásra felelgető párverseket - olvashatunk még András László és Babiczky Tibor készülő közös munkájából, amely a Sötétség délen címet viseli, és amely irodalmi vonatkozásban talán az e heti szám legerősebb szövege; két (fiktív) költő, két hang énekli meg Apollón és Dionűszosz szentélyeit, téli és nyári napfordulót, balul sikerült estéket. Alatta a szerkesztői jegyzet: „Mindez mutatvány, részlet egy nagyobb vállalkozásból”, és ez épp elég ahhoz, hogy az olvasó kíváncsi legyen a „nagyobb vállalkozásra”.

És mi még? D. Magyari Imre és roma kultúráról szóló írások kritikái az Ex Libris rovatban; Károlyi Csaba Hatvannyolcak címet viselő alapos kritikája a Lánctalp és macskakő című, 1968-ról szóló, FISZ-konferencia anyagát közlő kötetről; Ferenc pápa magyarországi látogatásának híre a hazai politika fényében; Szále László interjúja Romsics Ignáccal emlékezetpolitikáról, jobb-és baloldal kibékíthetetlenségéről, műveinek fogadtatásáról a történészprofesszor hetvenedik születésnapja okán. Film,-színház,-és könyvkritikák. Molnár Erzsébet és Benedek Szabolcs tárcanovellái, amelyekben – talán elkerülhetetlenül – jelen van a járvány hol ijesztő, hol abszurd tapasztalata. És bár nem beszélni róla nem lehet, jó volna, ha hamarosan már a világjárvány végéről olvashatnánk az ÉS oldalain.