Az online konferencia fő kérdése az volt – ahogy erről mi is tudósítottunk –, hogy a nők mérsékelt jelenléte a folyóiratokban és kritikákban összefügg-e azzal, hogy a női szerzők a mai napig sokkal kevesebb elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik, és csak elvétve kerülnek be a magyar irodalmi kánonba. Mi lehet az oka, hogy nemzedékek nőnek fel úgy az iskolákban, hogy szinte egyetlen írónő nevével sem találkoznak tanulmányaik során? Mekkora a szerepe a női érvényesülésben a szakmai folyóiratoknak? 2021-ben ezek a felvetések megalapozottak-e egyáltalán, vagy az irodalmi élet belépési pontjai olyannyira megváltoztak az elmúlt két-három évtizedben, hogy a nyomtatott folyóiratoknak nem tulajdonítható nagy szerep?

Czinki Ferencnek, a Szépírók Társasága alelnökének bevezető szavai után után elsőként Hermann Veronika előadása hangzott el, Aranyamberek – A férfiközpontú magyar kultúráról címmel. Előadásában az irodalomtörténész elsősorban azt tárgyalta, hogyan alakulhatott ki a patriarchális irodalmi kultúra Magyarországon, melyek azok a tényezők, amik befolyásolják a férfiközpontú kánon kialakulást. Ezt követően Hidas Judit a SZÍN által nemrégiben folytatott kutatás eredményeit prezentálta a közel száz fős hallgatóságnak: A Női írók reprezentációja magyar irodalmi folyóiratokban című kutatás elsősorban azt vizsgálta, hogy mi történik a női írókkal az irodalmi folyóiratoknál, illetve, hogy a későbbiekben mennyire készülnek kritikák a női írók munkáiról.

A szakmai beszámolók után Karafiáth Orsolya és Szaniszló Judit írói pályájuk indulásának tapasztalatait, emlékeit osztották meg a hallgatósággal. Mindketten arról számoltak be, hogy pályájuk kezdetén csak férfi kollégákkal állt szakmai kapcsolatban, de mivel azon kevesek közé tartoztak, akikre kíváncsi volt a szinte csak férfiakból álló irodalmi szerkesztőségek többsége, eleinte nem is érzékelték, mennyire ki vannak szorítva a nők az irodalmi palettáról.

A személyes beszámolók után kerekasztal-beszélgetésekre került sor. Először Juhász Anna beszélgetett Berg Judittal, Péterfy-Novák Évával és Karafiáth Orsolyával. A vendégek személyes tapasztalataik alapján számoltak be arról, kihez hogyan viszonyul a szakma. Lehet-e nőként szakmailag elismert és népszerű is egy író? Karafiáth szerint az a legfontosabb, hogy a nők érezzék, nekik is joguk van jelen lenni, megmutatni, mit tudnak, hogy tisztában legyenek azzal, nem lehet őket félreállítani.  Péterfy-Novák Éva hangsúlyozta a női szakmai összetartás erejét, Berg Judit pedig rámutatott arra, hogy a szakma mennyire lekezeli az ifjúsági- és gyerekirodalom területein dolgozó női írók munkáját.

Nagy Csilla (Irodalmi Szemle), Valuska László (Könyves Magazin) és Vásári Melinda (Műút) folyóirat-szerkesztők Tóth Kinga moderálásában főként arról beszélgettek, hogy gyakorlatban hogyan néz ki egy szerkesztő munkája, mennyire tartják fontosnak a női szempontokat és mennyire lehet ezeket érvényesíteni egy-egy szerkesztőség munkájában.

Nagy Csilla kiemelte, szerinte irodalomszociológiai, társadalmi háttér is meghatározza azt, hogy a nők mennyire vannak jelen. Vásári Melinda rámutatott, hogy több szempontot kell figyelembe venni a lapszerkesztéskor, nemcsak a férfi-nő viszonyokat, Valuska László pedig kifejtette, szerinte fel kell vállalni a lapoknak a női ügyeket. Úgy vélte, előfordul, hogy a kritikusok, szerkesztők esztétikai kifogások mögé bújtatják ellenérzéseiket a nő identitással kapcsolatos szövegek elbírálásakor.

A közel öt órás szakmai konferencia a Szépírók Társasága elnökének, Szkárosi Endrének záróbeszédével és irodalmi felolvasásossal zárult: Bán Zsófia, Gerevich András, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka, Terék Anna és Zilahi Anna olvasták fel egy-egy művüket.