A Nemzeti Táncszínházban látható előadásban a társulat új eszközök bevonásával és új kifejezési módok elsajátításával ötvözi az egyes művészeti ágak elemeit.

A darab a társulat 2013-ban bemutatott Virtus című előadásának folytatása – amely szintén több művészeti ág együttműködésével jött létre: kortárs tánc, cirkusz és élőzene együtteséből. A társulat most is a kortárstánc mellett az újcirkusz világán keresztül szeretné megszólítani a közönséget.

A produkció lényege az ellentétes esztétikai minőségek, össze nem illő elemek együttes jelenléte: a szándékos képzavar, amelynek ritmusát a lassú és a dinamikus részek váltakozása adja: a meditatív gondolatok és a konkrét cselekvések ellenpontja.

Az előadás egyik fő eleme a látvány, amelyben speciális eszközök és térelemek adnak lehetőséget a meghökkentő mozdulatok és a különleges formavilág kibontakozásának. A produkciót végigkíséri a kerek elemek szimbolikája. A kör archetípusa az élet körforgására utal, üzenete, hogy derűvel térjünk vissza a mindennapokba.

A táncosokat cirkuszi trénerek készítették fel az újcirkuszi világból ismert elemek elsajátítására, mozgásszínházi eszköztáruk bővítésére. Az előadás másik kulcseleme a zene – ahol az elektromos hegedű mellett a beatbox elemek jelennek meg hangsúlyosan. A zene nem kísérője, hanem szerves része a produkciónak, a zeneműveket Farkas Izsák és Szarvas Dávid jegyzi. A produkció rendező-koreográfusa Duda Éva.