irodalom
2009. 07. 30.
Diderot, a francia Enciklopédia egyik "atyja" 225 éve halt meg
Kétszázhuszonöt éve, 1784. július 31-én hunyt el Párizsban Denis Diderot író, filozófus, esztéta, a francia felvilágosodás és az enciklopédisták vezéralakja.
Első önálló munkáját, az 1746-ban kiadott Filozófiai gondolatokat erősen kereszténységellenes gondolatai miatt a Parlament nyilvánosan elégettette. Nem járt jobban a Levél a vakokról című, alig burkoltan ateista könyvével sem, amelyért a szerzőt háromhavi elzárásra ítélték. Első regénye, az udvar és az arisztokrácia erkölcseit leleplező Fecsegő csecsebecsék mulatságos és moralizáló egyben, szerették és szidták is érte.
1746-ban egy kiadó felkérésére a matematikus D'Alembert-rel együtt hozzákezdett a francia felvilágosodás legnagyobb szellemi vállalkozása, az Enciklopédia szerkesztéséhez. A kor legkiválóbb tudósait, művészeit maguk köré gyűjtve célul tűzték ki minden művészeti és tudományág bemutatását, vezérelvük a racionalizmus, az emberi gondolkodás fejlődésébe vetett hit volt. Az első kötet 1751-ben, az utolsó 1772-ben jelent meg, s maga Diderot is számos kiváló szócikket írt, főként a filozófiatörténet, az esztétika és a művészetek tárgykörében.
Közben írói pályája is töretlenül ívelt felfelé, filozófiai és tudományos munkái mellett szépíróként is jelentőset alkotott. A nyelv szerepét elemzi a Levél a süketnémákról, a filozófiai vizsgálódás módszereit ismerteti a Gondolatok a természet értelmezéséről című tanulmánya, Értekezés a festőművészetről című dolgozatával műítésznek is kiválónak bizonyult. Drámáit ma már elavultnak tartják, de drámaelmélete Lessingre is hatott. Változatos szépprózája: a Mindenmindegy Jakab meg a gazdája pikareszk regény és filozofikus mese, a Rameau unokaöccse a társadalom szatírája, Az apáca antiklerikális levélregény.
Az Enciklopédia befejezése után Diderot jövedelme elapadt, a nyomortól Nagy Katalin orosz cárnő mentette meg, aki felvásárolta könyvtárát és házát, őt pedig könyvtárosnak nevezte ki, meghagyva neki szolgálati lakásként a házat. Diderot ellátogatott Szentpétervárra is, ahol megkülönböztetett figyelemmel fogadták, a rossz nyelvek szerint egészen közeli kapcsolatba került a cárnővel.
Életének utolsó éveiben ismét filozófiai munkáin dolgozott: elemezte Helvétius Az emberről című művét, megírta az Egy filozófus beszélgetését, majd az Értekezést Claudius és Néró uralkodásáról.
Szívkoszorúér-trombózis végzett vele 1784. július 31-én, veje közbenjárására a párizsi Saint-Roch templomban temették el.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
