A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.

Az idei színházi világnapon Jon Fosse norvég író, drámaíró fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak. A művészet béke címmel küldött üzenetét - amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez - így kezdi: minden ember egyedi, és közben pont olyan, mint bárki más.

"Ez egyfajta ellentmondás: az, hogy egyszerre hasonlítunk és teljesen különbözőek is vagyunk. Talán mi, emberek lényegében a testünk és lelkünk összeköttetése miatt vagyunk ilyen paradoxonok - mi testesítjük meg a legföldhözragadtabb, legmegfoghatóbb létezést és egyszerre valami mást, ami túllép ennek a létezésnek a határain" - fogalmaz.

Mint kiemeli, a művészet a maga csodálatos eszközeivel képes vegyíteni az egyedit az egyetemessel. Engedi, hogy megértsük, mi az, ami különbözik tőlünk - mondhatni idegen - azzal, hogy univerzálisnak mutatja.

"Nem ismerek jobb módszert az ellentétek egymáshoz való közelítésére" - írja, kiemelve: ez a szemlélet szembenáll a világban túlságosan is elterjedt erőszakos konfliktusok gyakorlatával.

"Terrorizmus van a világban. Háború. Mert az embernek van egy állatias oldala, amit az az ösztön táplál, hogy az idegent fenyegetésnek érzékelje ahelyett, hogy egy lenyűgöző rejtélyt látna benne. Így tűnik el a különlegességünk kollektív ugyanolyanságot hagyva maga után" - figyelmeztet az író.

Úgy fogalmaz: a háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen és harc a művészet és a benne lakozó egyediség ellen is. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkább hangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön - hangsúlyozza.

Kiemeli: a háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok - ez ilyen egyszerű. "A művészet béke" - írja Jon Fosse.

Jon Fosse 1959-ben született. Munkái között színdarabok, regények, verseskötetek, esszék, gyerekkönyvek és fordítások is megtalálhatók. Írói stílusát a minimalizmus és az érzelmi mélység jellemzi. 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott újszerű drámáiért és prózájáért, amelyekkel hangot ad a kimondhatatlannak - áll az ITI Magyar Központjának közleményében.

Jon Fosse munkáit több mint ötven nyelvre lefordították, darabjait pedig világszerte több mint ezer színpadon mutatták már be. Művei az emberi létezés lényegét kutatják, a bizonytalanság, a szorongás, a szerelem és a veszteség témáival foglalkoznak.

Minimalista és introspektív, gyakran a lírai próza és költészet határán egyensúlyozó drámái Henrik Ibsen 19. századi drámai hagyományát folytatják. Drámaíróként Nokon kjem til a komme (1996; Valaki jönni fog, 2002) című drámájával szerzett nemzetközi elismerést.

Kép forrása: wikipedia.org