Kivételesen nagyszerű, gazdag, robbanékony és termékeny életét az utolsó pillanatig szellemi frissességben töltötte; idén áprilisban a Táncháztalálkozón még többszáz embernek tartott tánctörténeti előadást. A szakmája iránt szenvedély és felelősség fűtötte, utolsó nagyobb interjúja három hete jelent meg.  

Sokat köszönhet neki a magyar kultúra és Magyarország. Mélyen, de nem kritikátlanul szerette hazáját, melynek sorsáért az utóbbi években rengeteget aggódott...

Generációja – többek között Martin György, Timár Sándor, a Pesovár testvérek – olyan történelmi jelentőségű etnográfusi munkát végzett el a huszadik század ötvenes éveitől kezdve, ami csak Bartók és Kodály érdemeihez mérhető; túlzás nélkül a Kárpát-medence sokszínű néptánchagyományának fennmaradását köszönhetjük nekik. Novák Ferenc ezt a tradíciót a klasszikus színházi önkifejezés részévé tudta tenni (Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál, Csíksomlyói passió, Kőműves Kelemen, István, a király), így hosszú pályája során nemzedékek sokaságával ismertette meg nemzeti kultúránk európai értékeit idehaza és világszerte. Személyében a hetvenéves Bihari János Táncegyüttes alapítóját, a három évtizeden át működő Honvéd Táncszínház megálmodóját és művészeti vezetőjét, a mai napig prosperáló Nemzeti Táncszínház kitalálóját tisztelhetjük.

Páratlan életműve, tapasztalata, tudása és kalandos élettörténetei nemcsak alkotásaiban, de barátaiban, tanítványaiban, családjában, gyermekeiben és unokáiban egyaránt továbbélnek.