„2026 márciusában olyan kérdés merül fel a magyar kulturális életben, amely nem pusztán egyetlen jelölésről vagy személyről szól, hanem a közbizalomról, a művészeti közösség erkölcsi önképéről és a mára már egyébként is megtépázott, sok esetben a szekértáborok közötti gúny és cinikus megjegyzések tárgyává vált Kossuth-díj intézményének hitelességéről” - olvasható a nyílt level elején.

A levél aláírói, Nagy Ákos kezdeményezésére, a magyar kulturális és művészeti élet résztvevőiként, az alábbi kérdést kívánják nyilvánosan feltenni a Kossuth-díj jelölési és odaítélési folyamatában részt vevő testületeknek: "Összhangban áll-e a szakmai és etikai normákkal az a gyakorlat, hogy egy jelölőbizottság tagja saját családtagját jelöli Kossuth-díjra?"

„A jelenlegi helyzetben konkrétan arról van szó, hogy Mezey Katalin jelölőbizottsági tagként működik közre, miközben a jelölések körülményei – különös tekintettel Lackfi János esetére – nem teljesen átláthatók. Nem a jelölt életművéről kívánnak ítéletet mondani, és nem a jelölt személyét kívánják minősíteni. A kérdés ennél általánosabb és alapvetőbb: megengedhető-e egy ilyen helyzet egy nemzeti rangú állami kitüntetés jelölési folyamatában. A Kossuth-díj a magyar kulturális élet egyik legmagasabb elismerése. Éppen ezért a jelölési és döntési folyamatnak nemcsak tisztességesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania. A közbizalom alapja az átláthatóság és az összeférhetetlenségi helyzetek egyértelmű kezelése" – fogalmaznak a levélben. 

További kérdéseik közt szerepelnek az alábbiak: van-e a Kossuth-díj jelölő és döntéshozó testületeinek nyilvános etikai kódexe? Szabályozza-e ez az etikai kódex az összeférhetetlenség kérdését? Ha igen, kiterjed-e arra az esetre, amikor egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli a díjra? Ha nincs ilyen szabályozás, nem lenne-e szükséges annak megalkotása és nyilvánossá tétele?

Az aláírók úgy gondolják, hogy minden olyan intézmény, amely a nemzeti kultúra legmagasabb kitüntetéseiről dönt, köteles világos, nyilvános és ellenőrizhető etikai normák szerint működni. Ezért határozottan kérik a Kossuth-díj jelölő és odaítélő testületeit, hogy hozzák nyilvánosságra az etikai kódexüket és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályaikat, valamint adjanak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy elfogadhatónak tartják-e azt a gyakorlatot, amelyben egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli esetleg a díjra.

A levél aláírói: Bali János, Balázs Attila,  Bárász Péter, Barna Imre, Bátofi Szabolcs, Berta Ádám, Bojár Iván András, Csathó Gábor, Cselenyák Imre, Czutor Zoltán, Csuhai István, Deczki Sarolta, Dés László, Dér András, Farkas Rózsa, Fekete Vince, Fodor Tamás, Forgács Zsuzsa, Frankl Ildikó, Gáncs Anna, Géczi János, Grecsó Krisztián, Gyukics Gábor, Haász István, Hajdu Levente, Halász András, Horn András, Horváth Viktor, Janisch Attila, Jánosa Eszter, Kardos András,  Keresztesi József, Keresztury Tibor, Kerékgyártó István, Kukorelly Endre,  Kurdy Fehér János, Kurucz Gergely, Lőkös Ildikó, Magyar László Róbert, Mesterházy Balázs, Nagy Ákos, Nagy Barbara, Nagy Dániel, Nagy Gerzson, Nádori Lídia, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Peer Krisztián, Pethőné Nagy Csilla, Péntek Orsolya, Piros Vera, Poós Zoltán, Rapai Ágnes, Saly Noémi, Schilling Árpád, Schillinger Gyöngyvér, Soós Nóra, Sopotnik Zoltán, Szabó Csaba, Székely Csaba, Szijj Ferenc, Szőke Annamária, Tasnádi Tibor, Terézia Mora, Trázsi Erzsébet, Tompa Andrea, Turányi Tamás, Vágvölgyi B. András, Zalán Tibor, Zemlényi-Kovács Barnabás.

A levél teljes terjedelmében elolvasható az alábbi oldalon.