Nemzetközi együttműködéssel jött létre: a brnói Moravská galerie és a Museum Langenargen am Bodensee mint partnerintézmények szerepelnek az egyébként két, önálló tárlatból álló kiállításon. Az egyik a két külföldi intézmény által nyáron szervezett Winterhalder-tárlat, a másik az ehhez kapcsolódó és a magyar Nemzeti Galéria által összeállított Maulbertsch-kiállítás. A langenargeni intézmény, mivel Maulbertsch szülőhelyén működik, fennállása óta feladatának tekinti Maulbertsch életművének bemutatását, és már korábban is kapcsolatba került a Nemzeti Galériával. Winterhalder leginkább Morvaországban dolgozott, így rendezett a brnói intézmény Maulbertsch legkiválóbb tanítványának műveiből gyűjteményes kiállítást.

Maulbertsch a 18. századi Közép-Európa kiemelkedő, virtuóz mestere volt, aki oltárképfestés mellett elsősorban falfestészettel foglalkozott, de a kiállítás megtekintése a modernizmus iránt érdeklődők számára is érdekes lehet, az expresszionizmushoz vezet ugyanis az a festői-formai felfogás, amely (többek között) a későbarokk expresszív szín-és formahasználatából indult ki: például Kokoschka ifjúkori alapélménye volt Maulbertsch festészete.

A sajtótájékoztatón felvetődött a „turisztikai szempont” érvényesítése is, hiszen Maulbertsch az egykori Magyar Királyság nyugati felén működött, sőt, legkiemelkedőbbek a magyarországi megrendelésekre született munkái. Ha valaki felkeresné a (leginkább a Dunántúlon található) Maulbertsch munkássága által érintett településeket, azokat a plébániatemplomokat, épületeket, ahol kimutatható a jelenléte, megteheti egy (ugyan 18. századi) térkép alapján, amely a kiállításon látható. A sajtótájékoztatón a Maulbertsch munkáit bemutató filmet még nem vetítették, de ezzel a ma már egyébként elvárásnak tekinthető eszközzel is éltek a kiállítás rendezői.
 

A bemutató törzsanyagát a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum  és a Szombathelyi Egyházmegyei Gyűjtemény tulajdonában található művek alkotják, de többek között sikerült a kiállításra kölcsönkérniük az eddig még soha ki nem állított, Gyulafehérvárott őrzött, még Mária Terézia közvetítésével odakerült Heródes lakomáját; a győri székesegyház mennyezetképéhez készült vázlatot a New York-i Metropolitan Museumból és a berlini Gemäldegalerie-ből, valamint a bécsi Albertina gyűjteményéből válogatott munkákat és csehországi művek vázlatait is. Maulbertsch szombathelyi székesegyházba készült munkái önálló csoportot képeznek a tárlat anyagában.

Sikerült kiállítani egy, a múzeumi háttértevékenységbe is betekintést nyújtó művet, a szombathelyi székesegyház főoltárképét. A második világháborúban bombatámadást érte az épületet, így az egykori főoltár, amely hatalmas méretben (8,5 x 4,5 méter) a Vizitáció jelenetét ábrázolja, darabokra szakadt. A Galériába letétként került vásznat fotó alapján részenként, 196 darabból összeillesztették, amelynek figurális középső részén dolgozott, illetve a megmentéséért 1999 óta küzdött egy hatfős restaurátorcsoport . A felújított és helyreállított, 3,8 x 3,3 méteres részlet így került most a közönség elé. A sajtótájékoztató után a restaurátorok a közönség előtt bemutatót is tartottak a munkafolyamatokról. A teljes képen természetesen tovább folytatódik a munka.

A kiállítás erőssége, egyben az anyag jellege által diktált megoldása, hogy a 18. századi mester és a korszak alkotói gyakorlatába is betekintést nyújt: a sokszor eredeti helyükön maradt oltárképek és a freskók előkészítő vázlatait, színvázlatait mutatja be nagy számban ritka grafikai művek, mindenekelőtt három rézmetszet mellett, Maulbertsch egész életművéből válogatva. Kiállításra kerültek bibliai-történelmi témájú, közepes méretű képek is, amelyek eredetileg is gyűjtőknek, illetve világi dekorációs célokra készültek.

 

Winterhalder Maulbertsch tanítványaként mesterének stílusát folytatta, a már elődje egyes munkáiban fellelhető klasszicista vonásokat is továbbvitte, különösen világi megrendelései esetében. Kettejük közös tevékenysége éppen a Szily János püspöktől 1791-ben kapott szombathelyi székesegyházi megbízáshoz köthető, Maulbertsch ugyanis annak teljesítése közben halt meg, munkáját Winterhalder fejezte be. Winterhalder a mennyezetfreskókat festette meg Maulbertsch vázlatai alapján, ezek a háborúban elpusztultak, de saját műve, a szombathelyi templomban található Szent Mihály (ma Madonna) kápolna dekorációja ma is megtekinthető a püspöki székhelyen – nem járt viszont ilyen szerencsével a budai királyi palota Winterhalder-féle dekorációja, ami a Ferenc József-kori átalakításnak esett áldozatául.

A 18. századi Közép-Európa kultúrtörténete és műhelygyakorlata, „modernizmusa”, nemzetközi kapcsolatai, azok dimenziói is megmutatkoznak a látogatóknak szóló információkkal remekül ellátott kiállításban, amelyhez katalógus is megjelenik. A kiállítást a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatójának, Maulbertsch monográfusának, Garas Klárának ajánlották.