Pigniczky Réka szerint a fiatalok egy része ma még távolságot tart a forradalom emlékezetétől, mert politikai kérdésként tekint rá, ugyanakkor a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy 1956 jelképei továbbra is képesek megszólítani őket.

A dokumentumfilmes a forradalom 70. évfordulójára szervezett, vasárnap zárult filmfesztivállal, a személyes emlékeket megőrző Memory Projecttel és új, a magyar demokratikus folyamatokat, valamint a társadalmi polarizációt vizsgáló filmjével is azt szeretné elérni, hogy a múlt tapasztalatai a következő nemzedékek számára is hozzáférhetők maradjanak.

Pigniczky Réka felidézte: az 1956-os forradalom a gyermekkora óta meghatározó történelmi esemény számára, mivel mindkét szülője a forradalomhoz kötődő emigráns volt: édesapja részt vett a forradalomban, majd elmenekült Magyarországról, édesanyja szemtanúja volt a mosonmagyaróvári sortűznek, míg nagyanyja a sebesültek ápolásában vett részt. „Az Egyesült Államokban magyar közösségekben nőttem fel, ahol a forradalom története a családi és közösségi emlékezet részeként élt tovább” – hangsúlyozta.

Eddig hat filmet készített 1956-ról. Első dokumentumfilmje, a 2006-os Hazatérés édesapja történetének kutatásából született és számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült: 2007-ben megkapta a Schiffer Pál-díjat és a Diákzsűri díját a 38. Magyar Filmszemlén, valamint elnyerte a Legjobb oknyomozó dokumentumfilm díját a Film.Dok Fesztiválon. 2008-ban a Dialektus Filmfesztiválon a Legjobb magyar film díját vihette haza.

Felidézte, hogy apja halála után maradt benne hiányérzet. „Nagyon fájt, hogy nem ültem le vele, és nem készítettem interjút arról, mi történt 1956-ban” – idézte fel.

A dokumentumfilm készítése során családi emlékekből, archívumokból és történészek segítségével próbálta rekonstruálni a múltat. A folyamatban azt is megtapasztalta, mennyire összetett lehet egy családi múlt feltárása: a történetben váratlan fordulatok és fájdalmas felismerések is helyet kaptak. Kiemelte: a dokumentumfilm után egyre inkább az foglalkoztatta, hogyan lehet mások történeteit is megőrizni.

Ebből a szándékból indult el 2015-ben az Andrea Lauer Rice magyar származású amerikai vállalkozóval, társalapítóval közösen létrehozott Memory Project, amelynek részeként a nyugati emigrációba kényszerült magyarok életútját rögzítik videóinterjúkban. Az online archívumban mára mintegy 150 beszélgetés gyűlt össze magyar emigránsokkal és más közösségek tagjaival. Az interjúalanyok jelentős része 1989 előtt hagyta el Magyarországot, körülbelül kétharmaduk története az 1956-os forradalomhoz kapcsolódik.

Pigniczky Réka szerint a személyes visszaemlékezések nem helyettesítik a történettudományt vagy a levéltári kutatást, hanem új nézőpontokkal egészítik ki azokat. Mivel a forradalom szemtanúi ma már jellemzően nyolcvan év felettiek, különösen sürgető, hogy emlékeiket megőrizzék az utókor számára – hangsúlyozta.

Felidézte azt is, hogy a fiatalok és 1956 kapcsolatának újragondolását célozta az 56/Z projekt, amelyben magyarországi fiatalok azt vizsgálták, mit jelent számukra a forradalom, és művészeti installációkon keresztül próbálták megfogalmazni a viszonyukat az eseményekhez. A résztvevők közül többen kezdetben távolinak érezték a témát, és attól tartottak, hogy az 1956-ról való megszólalás szükségszerűen politikai állásfoglalást jelent. Pigniczky Réka a projekt során azonban igyekezett rámutatni arra, hogy a forradalom története nem egyetlen párt vagy politikai tábor tulajdona, hanem közös magyar örökség.

„Amikor azonban megértették, hogy saját kérdéseiket és értelmezésüket is megfogalmazhatják, erőteljes alkotások születtek” – tette hozzá, kiemelve: személyes történeteken keresztül a történelem sokkal közelebb kerülhet a fiatalokhoz, mint a tananyag puszta elsajátításával.

Pigniczky Réka beszélt arról is, hogy a közelmúlt politikai eseményei során azt tapasztalta, hogy 1956 jelképei továbbra is képesek megszólítani a fiatalokat. Felidézte, hogy a választások idején a fiatalabb korosztály körében is megjelentek a lyukas zászlók és az 1956-ot idéző jelképek, ami számára azt jelezte, hogy a forradalom öröksége a későbbi nemzedékek gondolkodásából sem tűnt el.

Pigniczky Réka az 1956-os forradalom 70. évfordulóra egy filmfesztivált kezdeményezett, hogy dokumentum- és játékfilmekkel, vetítéseket követő beszélgetésekkel és közösségi találkozókkal idézzék fel a korszakot.

A rendező azt mondta: az 56/70: 1956 filmre írva fesztiválon sok fiatal vett részt, ami szerinte tovább erősíti annak fontosságát, hogy 1956 emléke ne csupán a megemlékezéseken elevenedjen meg, hanem személyes találkozások és közösségi párbeszédek révén is tovább éljen.

Jelenleg egy, az HBO támogatásával készülő dokumentumfilmen is dolgozik, amelynek munkacíme Orbán and Me. A produkció a magyar demokratikus folyamatokat és a társadalmi megosztottságot vizsgálja a rendező személyes tapasztalatain keresztül. A filmben előkerülnek azok a levelek és faxok is, amelyeket édesanyja őrzött meg a rendszerváltozás időszakából, és szerepet kap a rendező fia is, aki első alkalommal szavazott az áprilisi országgyűlési választásokon.

A tervek szerint a film 2027 tavaszára készülhet el.

Fotó: Pigniczky Réka hivatalos oldala