Ez az egyik leggyönyörűbb kép a kiállításon, amelynek egy részlete a Szépművészeti Múzeum homlokzatán már hetek óta hívogatja a közönséget – mondta Baán László, a múzeum főigazgatója, a kép kicsomagolása alkalmából rendezett sajtóbemutatón, csütörtökön.

Az igazgató kiemelte, hogy a múzeum megnyitásának 120. évfordulóját ünneplik a Bonjour Monsieur Gauguin. A posztimpresszionisták és szimbolisták körei című kiállítással, amelyhez hasonló méretű Gauguin-tárlatot egész Kelet-Közép-Európában nem rendeztek még. A százötven műtárgy között nyolcvan Gauguin-alkotással találkozhat majd a nagyközönség.

Hozzátette: a tárlat létrehozásában csaknem negyven kölcsönző intézmény, köztük a New York-i The Metropolitan Museum of Art, a Museum of Modern Art (MoMA), a washingtoni National Gallery of Art, a párizsi Musée d'Orsay, az amszterdami Van Gogh Múzeum, a londoni 'Tate és a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemisza működött közre, ezért a műtárgyak biztosítási értéke meghaladja az 500 milliárd forintot, amely a valaha volt legmagasabb díj a magyar múzeumok történetében. A tárlat legértékesebb képének értéke több mint 50 milliárd forint.

Geskó Judit, a kiállítás kurátora elmondta, hogy számos kép a múzeum saját gyűjteményéből származik, hiszen 1906-os alapításától a Szépművészeti Múzeum nagyon koncepciózusan gyűjtötte a műtárgyakat, ezek a gyűjteményegységek képezték az intézmény korábbi, hat nagyszabású francia kiállításának alapját.

A kicsomagolt, 1896-ban készült festményről szólva felidézte, hogy Gauguin 1895-ben tért vissza Tahitire, miután korábban már hosszabb időt töltött a szigeten. Az európai művészeti hagyományoktól és társadalmi konvencióktól való eltávolodás, valamint egy másfajta, általa autentikusabbnak gondolt világ keresése meghatározó szerepet játszott művészi programjában. A Csendes-óceán szigetvilágában nem egyszerűen új témákat talált, hanem olyan festői nyelv kialakítására törekedett, amelyben a színek, a formák és a szimbolikus jelentések a látvány közvetlen utánzásánál fontosabb szerephez jutnak.

Érkezése után egy évvel, 1896-ban festette meg Jeanne Goupil portréját, amely a művész életművének különleges darabja. A festmény modellje egy Tahitin letelepedett francia család lánya volt, akit tahiti nevén Vaite-ként is ismertek. A portét a lány édesapja, Auguste Goupil rendelte meg. A képen Gauguin a hagyományos portréábrázolást sajátos, szimbolista és dekoratív kép világgal ötvözte, a fiatal lány alakját élénk színek és díszes háttér veszi körül, miközben az erőteljes kontúrok és a mintázatok önálló kompozíciós szerepet kapnak. A kép így nem csupán a modell megjelenését rögzíti, hanem Gauguin szín- és formakísérleteinek, valamint a látható valóságon túlmutató képi világ iránti érdeklődésének is emlékezetes példája.

A tárlat egyik főművének számító, olajjal vászonra festett képen az akkor kilencéves kislány egy koloniális stílusú merev háttámlájú széken ül, zárt nyakú, barna misszionárius ruhát visel. A figura és a háttér viszonya a szimbolista festészet sajátosságait idézi, a kép hangulata rejtélyes, a lány arckifejezése pedig nehezen megfejthető.

A kislány fiatal korára csak a háttér rózsaszín tapétája utal, amely azonban átvált sötétkékre. Miként Paul Cezanne, a festményein Paul Gauguin is az absztrakció eszközeként használta fel a híres és különleges francia papírtapéták motívumait. A háttér hullámvonallal elválasztott rózsaszín és kék színe kiindulópontként szolgál a 20. század absztrakciós törekvésekhez.

A jövő év február végéig látható kiállítás figyelemmel kíséri Gauguin alkotói útkeresését, és bemutatja azt a szellemi és művészi fejlődést, amely a 19. század végének művészetét a modernitás alapjaihoz vezette. A posztimpresszionista művész munkái mellett a látogatók találkozhatnak a kortársak, mások mellett Gustave Courbet, Camille Pissarro, Claude Monet, Paul Cezanne, Vincent van Gogh, Emile Bernard és Paul Sérusier alkotásaival is.