A neves egyetem a témában több mint háromezerfős tesztcsoporton végzett, összesen 39 kutatás elemzése után jutott erre az eredményre.

A Bécsi Egyetem Pszichológiai Alapkutatások Intézetének szakértő csoportját Jakob Pietschnig vezette. A kutatás során nem tudták bizonyítani a zene hatását a térbeli képzelőerőre.

1993-ban az amerikai Frances H. Rauscher pszichológus publikált tanulmányt a Nature című tudományos folyóiratban arról, hogy Mozart zenéjének hallgatása fokozza az intelligenciateszteken nyújtott teljesítményt. Az amerikai szakember Mozart 1781-ben két zongorára D-dúrban komponált szonátájáról azt állította, hogy átmenetileg javítja a térbeli képzelőerőt.

Megjelenése után a cikk hatalmas visszhangot váltott ki, Mozart zenéjét a gyerekek intelligenciájának növelésére szolgáló csodaszerként ünnepelték. Az Egyesült Államok egyes államaiban ingyenes klasszikus zenei cd-ket kaptak az újszülöttek, a "Mozart-hatás" szlogennel pedig sokan jó boltot csináltak. Rauscher tanulmánya oda vezetett, hogy tudósok különböző szakterületekről a zene emberre és állatra gyakorolt hatásait vizsgálták - eltérő eredménnyel.

Az amerikai pszichológus állításait azonban a bécsi kutatók metaanalízise nem erősítette meg - derült ki az Intelligence című tudományos folyóiratban közölt tanulmányukból.

"Mindenkinek ajánlom Mozart zenéjét, de a kognitív teljesítőképesség javulásához fűzött elvárások nem teljesülnek a komponista művei által" - fogalmazott Pietschnig.

A bécsi szakemberek mítoszként jellemezték a Mozart-hatást, amelyet nemrég amerikai kollégáik a népszerű pszichológia legnagyobb téveszméinek rangsorában a hatodik helyre tettek.