A Collegium Hungaricum Berlin (CHB) negyedik alkalommal rendezte meg a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválhoz időzített filmes fórumot, amelynek vasárnapi programját különösen nagy érdeklődés övezte. A magyar film jövőjéről tartott beszélgetésen Andrew Vajna kormánybiztos és Bokor Attila, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője, valamint Bereczki Csaba, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) nemzetközi igazgatója mellett részt vettek külföldi szakemberek is.

A külföldi filmszakma meghívott képviselői megnyugtatónak nevezték, hogy Magyarország - mint azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vasárnap Berlinben ismertetett közleménye hangsúlyozta - tartja magát a koprodukciós együttműködésekhez. Az előadók és a hallgatóság tagjai között azonban többen is említést tettek olyan koprodukciós projektekről, amelyek azért állnak, mert a magyar fél nem jut hozzá pénzéhez.

A szakemberek hangsúlyozták a politikai szférától való távolságtartás jelentőségét is. Henrik Bo Nielsen, a Dán Filmintézet vezetője rámutatott, őt például egy testület nevezi ki, nem a kormány, nem a producerek. A legfontosabb kérdés, amelyet meg kell válaszolni, hogy miért kellene az adófizetők pénzét filmgyártásra fordítani - vetette fel a dán filmes szakember, aki szerint a politika mellett távolságot kell tartani a piactól is. A filmgyártás élére "olyan ember kell, aki igent és nemet is tud mondani" - fejtette ki.

Peter Zawrel, a Bécsi Filmalap elnöke úgy fogalmazott, a filmeket soha nem kormányok, hanem az emberek finanszírozzák. Az ő pénzüket használják fel - mondta.

A fórumon résztvevő külföldi szakemberek saját tapasztalataikat osztották meg a Cinema Total közönsége előtt. Henrik Bo Nielsen arról beszélt, hogy - az igen sikeres - dán filmgyártás kulcsa az oktatás, valamint az az alapelv, hogy a művészi döntéshozatal a politikusoktól lehető legtávolabb szülessen. "A művészet és a közönség pedig semmi esetre sem ellenség" - tette hozzá. Dániában két útja van a finanszírozásnak: egyfelől a populáris kultúrát szolgáló filmek, másfelől a művészi filmek támogatása. Az északi országban évente 100 millió dollárnak megfelelő összeget költenek a filmgyártásra. Ötfős testület dönt a filmtervekről, amelyek csak akkor kapnak támogatást, ha esély mutatkozik arra, hogy szélesebb közönséget érnek el. Évente átlagosan 25 játékfilm készül, egy-egy alkotás költségvetése hárommillió euró. A televíziós csatornák, a közszolgálati adók fontos részét képezik a támogatási rendszernek - mondta Nielsen.

A vasárnapi beszélgetés egyik legfontosabb kérdése volt, hogy a kis országok, "kis nyelvek" miként boldogulhatnak a filmiparban. Ehhez kapcsolódóan Hrvoje Hribar, a horvát audiovizuális központ irányítója úgy fogalmazott: a közép-európai régió volt szocialista blokkhoz tartozó országai a rendszerváltozás után nyugati mintákat másoltak, ez viszont tévútnak bizonyult. "Kis és nem gazdag országok másolták a filmes finanszírozási formákat" - magyarázta. Horvátországban kipróbálták az "egyszemélyes irányítást" is, de - mint a szakember megjegyezte - az az időszak volt a horvát filmgyártás legrosszabb tíz éve. Jelenleg egy kis iroda irányítja a támogatási-finanszírozási rendszert, ennek a néhány fős testületnek az állam és a szakma mellett a piac is fontos partnere - részletezte Hribar. Mint mondta: hazájában nemrég új filmtörvényt fogadtak el, ehhez még alkalmazkodni kell. Évente tízmillió eurónak megfelelő összeget szánnak a filmgyártásra, fele állami, fele piaci forrásból érkezik. Idén - épp a törvénnyel kapcsolatos változások miatt - kilenc millió euróból készülhetnek filmek.

A regionális együttműködést és az államtól való távolságtartás jelentőségét emelte ki Peter Zawrel, Vienna Film Fund, a Bécsi Filmalap elnöke. Mint mondta, a regionális alapoknak az a jelentősége, hogy más irányú fejlődést hoznak. A Bécsi Filmalap az egyik legnagyobb Európában, ha a koprodukciókat is beleszámítják, évente 30 játékfilmet, és ugyanennyi dokumentumfilmet támogatnak. A forrásokról nemzetközi testület dönt. A testületnek négy állandó tagja és négy póttagja van, évente négy ülést tartanak.

Simon Perry, az Ír Filmtestület képviseletében vett részt a Cinema Total rendezvényén. A szakember tíz évig vezette a brit filmalapot, öt éve tevékenykedik az ír testületnél. Írország négymillió lakosú ország, az ottani filmgyártás helyzetét igencsak megnehezíti, hogy közvetlenül a britekkel kell versenyezniük - mutatta be Írország különleges helyzetét. Óriási feladatot kell megoldaniuk, mert a brit piacról nagy költségvetésű filmek érkeznek ugyanazon a nyelven. Az ír filmgyártás 17 millió eurós költségvetésből gazdálkodik. És bár a finanszírozás során figyelembe veszik a piaci szempontokat, valamint azt, hogy meglegyen a lehetőség az új tehetségek és technikák felkutatására, elsősorban mégis az ír kultúra képviselete a legfontosabb szempont - fogalmazott. "Erős ír filmekkel kell elérni a nagyközönséget, és pénzt is csinálni - mondta. Beszélt arról is, hogy igyekeznek a "nagyobb képet nézni": a jövő művészi hangjaiba fektetnek be, az ország imázsát bővítik. Míg korábban csak a zene, a tánc és a színház jutott az emberek eszébe Írországról - emlékeztetett -, most már egyre inkább a film is. "Óriási bevételeket hoz, ha az emberek látják Írországot a vásznon, majd odautaznak" - hangsúlyozta Perry.