bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Lilla Németh --

felhasználói adatlapja

Lilla Németh által feltöltött cikkek:

Ítélkezés nélkül
Tét és őszinteség. Azon előadások alapján, amiket eddig láttam, mindkét kifejezés jellemezte az AlkalMáté Trupp színházi sorozatát. A több mint tíz évvel ezelőtt indított előadás-széria során a közönség a 2003-ban végzett Horvai István – Máté Gábor osztály tagjainak életével találkozhatott a színpadon. Évről évre kerültek „terítékre” az egyes osztálytársak, és idén, a járványhelyzet miatt elhalasztott időpontban Jordán Adéllal lett vége a sorozatnak. A szokással ellentétben ezúttal nem a Jurányiban, hanem a Benczúr-kertben, a csillagos ég alatt. A Jordán Adél című előadás egy osztályt összekötő szoros kötelékről, a csapatban létezés masszív erejéről is szól.
Lépjünk ki a babaházból!
A rendezői színház térhódításának idején általában nem merül már fel a kérdés a nézőben, hogy vajon mire is gondolt a szerző. Kivéve, ha maga a szerző rendezi meg saját előadását. Ez történt a Szkéné Színházban bemutatott Kartonpapa című darab esetében. Tasnádi István rendezésében a hatalom természetéről szóló dráma „legeredetibb” olvasatát és színházi megvalósítását láthattuk.
A cipők árulkodnak
A Tartuffe Molière legtöbbször játszott darabjainak egyike, amely tény a témából kiindulva – az emberi kétszínűség, a hiszékenység, egy család szétesése és a totális bizalmatlanság – nem is meglepő. Sajnos a másokat kihasználó emberek és az ellenségeskedés mindmáig érvényes problémák. Bagossy László rendezése vegytisztán, kortárs eszközökkel adja vissza a francia drámaszerző alapigazságait. Egy korrekt, jól megcsinált előadást láthattunk a laptopon, meghívott művészekkel és az Örkény Színház társulatával. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy ha élőben nézem meg, a hagyományos, a darabban megírt viszonyrendszeren keresztül fény derül az itt és most, pont nekünk érvényességére.
Virtuális? Mai és élő
Több szempontból is rendhagyó volt a Textúra, melyet idén is a Szépművészeti Múzeumban rendeztek meg. A képzőművészetet, kortárs színházat és kortárs irodalmat összekötő, összművészeti esemény bemutatója után szinte azonnal az online térbe költözött a járványhelyzet miatt. Ezenkívül Székely Kriszta rendezéseiben egy új művészeti ág, a (kortárs) zene is megjelent. A hét évvel ezelőtt indított, különleges program lényege, hogy nyolc kortárs magyar szerző egy-egy képzőművészeti alkotás inspirálására ír irodalmi szöveget, amelyeket aztán egy-egy színész tolmácsol. Azon nézők sorát erősítem, akik már csak online nézhették meg az idei Textúrát, így jelen írás ebből a térből és a közvetítés adta lehetőségekből kiindulva szemléli a jeleneteket.
Nőtípusok cirkuszi nyelven
Visszatért a Fővárosi Nagycirkusz az igazi porondra a karantén után. Bár a Tündértánc ˗ Nővarázs – Cirkuszi tárlatvezetés alapvetően a „szokásos” cirkuszi számokra épült, ezúttal hangsúlyos szerepet kapott a képzőművészet is. Most nemcsak a porondmester és a tematika, hanem világszerte ismert festmények kötötték össze a produkciókat.
Hoztam is, meg nem is
Megosztó, kevés váratlan fordulatokkal teli előadás született Valcz Péter rendező által a Szkéné Színházban. Látványos és kifejező elemekkel, jól elkapott színészi pillanatokkal – csak éppen a Kádár-korszakban is ismeretes sorok közötti olvasás szükségtelen szükségszerűségével.
Saját magunk alkotta vég
Érdekes térkonstrukció.  Egyszerű, túlgondolások nélküli jelenetek. Hétköznapi, a nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikáját idéző jelmezek. Világos és sötét, váltakozva. Esőzést ábrázoló falak és pirosból szürkébe áthajló rácsozat. Javarészt ugyanennek a korszaknak, ennek a stílusnak a hangulatát megteremtő zenei aláfestés. Három (el)ismert színész. Szülők és gyerekek egy személyben. Piros, fekete, szürke mindenütt. Magyarországon először vitte színpadra Novák Eszter Richard Greenberg 21 évvel ezelőtt megírt, Pulitzer-díjra jelölt drámáját, a Három esős napot a Belvárosi Színházban.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés