bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Décsy Eszter --

felhasználói adatlapja

Décsy Eszter zenei-kulturális menedzser, újságíró, író. Budapesten született, nem sokkal a rendszerváltás előtt. Bár tengerbiológusnak készült, végzetesen behúzta a zene és irodalom legmélyebb bugyra, így néhány év külföldi tetoválás, pultozás, kalandozás után 2012-ben itt ragadt a székesfővárosban. Barátjával megalapították a NOWmagazint, ami 2019-ben tért nyugalomra, 2015-ben útjára indította a NOW Books & Music zenei-irodalmi menedzsment-kiadó kollektívát, 2018-ban megkapta a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat és elvégezte a Zeneipari Hivatal zenei menedzsment képzését, majd a Majdnem Híres Rocksuli zenei export és zenei branding képzését is. 

Décsy Eszter által feltöltött cikkek:

Rejtély és megvilágosodás kitartás-ügyben
Első blikkre kiborító karakterek, mélyebb olvasat után kemény lélek-dráma rajzolódik ki Szilasi László új regényéből, a Kései házasságból. Történelmi szemelvények, élet-szkeccsek, érthetetlen szerelem és utálni való főhős: minden adott egy kiváló regényhez.
Ott, akkor és úgy: tökéletlen apróságok tökéletessége
Azt igazán nem mondhatjuk, hogy az elmúlt négy évben iamyank tétlenkedett volna, ám a kezdeti elektronikától hosszú utat bejáró zeneszerző-producer legutolsó lemeze 2016-ban jelent meg, majd idén, a karantén közepén jelentkezett új albummal, az Ensemble Live at CAFe Budapesttel. De mi ez? Hogy került ő oda? Mi milyen relációban vagyunk ezzel? És különben is, vannak-e még határok, amiket zeneileg le kell/lehet bontani?
Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
A vége óta nem olvastam Bartist. Hiányzott. Hogy mennyire, arra leginkább akkor jöttem rá, mikor elkezdtem olvasni Az eltűnt idő nyomát és eljutottam a 3. bejegyzéshez. Ott le is kellett tennem egy pillanatra, ott érkezett meg az első olyan igazi gyomorszájon vágó Bartis-mondat. Képekről szavakkal, fekete fehérben: Bartis Attila Az eltűnt idő nyoma.
Kirándulás, műhelymunka, cicakornis
Mire eljött a péntek, már alaposan belerázódtunk a táborozásba. Túl a felén, ijesztően közel a végéhez, élveztük a napsütéses parkot, a csak saját felelősségre használható medencét, és mindenekelőtt a műhelymunkát, amiért jöttünk.
Kisvonattal az irodalom felé
Évente eljön az a nap, amikor végre úgy veszem a hátizsákom, hogy nem fesztiválra megyek, még csak nem is valami távolabbi helyre, stoppal, tengerhez, hanem táborba. Persze, nem volt ez mindig így, jó pár évig inkább az előbbieket választottam, aztán két éve rájöttem, hibát követtem el. Ez a harmadik FISZ-táborom, és úgy vártam, mint még a karácsonyt se.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés