bezár
 

irodalom

2018. 07. 19.
Kisvonattal az irodalom felé
Elstartolt a 2018-as FISZ-tábor
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Évente eljön az a nap, amikor végre úgy veszem a hátizsákom, hogy nem fesztiválra megyek, még csak nem is valami távolabbi helyre, stoppal, tengerhez, hanem táborba. Persze, nem volt ez mindig így, jó pár évig inkább az előbbieket választottam, aztán két éve rájöttem, hibát követtem el. Ez a harmadik FISZ-táborom, és úgy vártam, mint még a karácsonyt se.

Idén új helyszínre költöztünk, most Királyrét hatalmas fái között egy gyönyörű parkban vagyunk, bár a kedd éjjeli érkezéskor ebből még nem láttam semmit. Este tízkor estem be, épp a Csáth Géza-díj kuratóriumi ülésének kezdetére. Ennek szürrealitását inkább nem részletezném, ezt amúgy is átélni érdemes, ellenben arra inspirált, hogy a reggeli vonatozásra – FISZ kalauzi minőségemben – egy Boris Vian novellát válasszak. Ez volt ugyanis a feladatom reggel; Kismaroson fogadni az érkezőket Soltész Béla és Purosz Leo társaságában, hogy aztán a cirka félórás kisvasúton zötykölődés idején szórakoztassuk a tábor népét mindenféle jó szöveg erőn felülien hangos felolvasásával. Az első, tízórási vonathoz érkezők arcán még elnyomta az izgalmat az álmosság, és néhány kiránduló társaságában, hálásan hallgatták, ahogy rekedtesen olvasgatunk. A második csapatnál betelt a kocsi, mi pedig rendületlenül kiabáltuk bele az irodalmat a vagonba, fák, kanyarok, tanyák között Királyrét felé.

A tábor zsizsegni kezdett, és ez vasárnap reggelig így marad. Él, lüktet, fiatal, teli irodalommal. Ez a varázsa a FISZ-tábornak. Meg a fröccsgép a büfénél. Az eligazítás után mindenki beült a saját műhelyére, én idén Szilasi László prózás csoportjába kerültem, és bár húzott a szívem Nádasdy tanár úrhoz (tavaly zseniális volt, vágyom a repetára), kíváncsiságból beültem az alakuló szeánszra, és az a meggyőződésem támadt, hogy itt bizony vér fog folyni, kőkemény szöveggyalulás és szóboncolás fog történni, ami pedig igenis nekem való, így hát maradni fogok.

Kemény István volt az est vendége, a beszélgetésre szinte megtelt a terem, majd vacsora után az Erdélyi Híradó könyvbemutatóját nézhették meg az érdeklődők. Utánuk egy becsülendően rövid, ám velős beszélgetést folytattam Csepregi Jánossal két napja megjelent könyvéről, a Morgensternt tiszta papírra (1942)-ről, ami nem pusztán verseskötet, hanem dizájnművészeti remekmű és összművészeti dimenzióba emelt alkotás. János aztán maradt is, hogy maratoni és késői kerekasztal beszélgetést vezessen Kiss Valéria (ELTE ÁJK) és Halász Sára (Patent egyesület) társaságában Határok és átlépések címmel a szexuális zaklatásról. Erős téma, főleg este tízkor, de nagyon sokan voltunk, és a kérdések is csak nehezen fogytak el a végén. Az volt az igazán zseniális ebben a beszélgetésben, még ha nem is váltotta meg a világot egyből, hogy határozottan elindított egy diskurzust, nem csak a termen belül, de kint, a fröccspult mellett is. Szükséges beszélgetés volt, ami meg fogja szülni a folytatását.

Fotók: Décsy Eszter és FISZ-Fb

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista? Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista?
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 2. napja
irodalom

huszonegyedik #1 huszonegyedik #1
Mire jó a történetmondás? Katasztrófafilmek, iPhuck és az irodalom
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)
irodalom

Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni Valami, ha megszólalok versben, általában szokott hiányozni
Interjú Németh Bálinttal, A hangyák élete szerzőjével

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Békés Rozival – Margittai Zsuzsa interjúsorozata kortárs magyar gyerekkönyv-illusztrátorokkal
Goda Krisztina: BÚÉK
Borbás Dávid: A buszsofőr, Jamrik Levente: Az elíziumi kém


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés