Idén új helyszínre költöztünk, most Királyrét hatalmas fái között egy gyönyörű parkban vagyunk, bár a kedd éjjeli érkezéskor ebből még nem láttam semmit. Este tízkor estem be, épp a Csáth Géza-díj kuratóriumi ülésének kezdetére. Ennek szürrealitását inkább nem részletezném, ezt amúgy is átélni érdemes, ellenben arra inspirált, hogy a reggeli vonatozásra – FISZ kalauzi minőségemben – egy Boris Vian novellát válasszak. Ez volt ugyanis a feladatom reggel; Kismaroson fogadni az érkezőket Soltész Béla és Purosz Leo társaságában, hogy aztán a cirka félórás kisvasúton zötykölődés idején szórakoztassuk a tábor népét mindenféle jó szöveg erőn felülien hangos felolvasásával. Az első, tízórási vonathoz érkezők arcán még elnyomta az izgalmat az álmosság, és néhány kiránduló társaságában, hálásan hallgatták, ahogy rekedtesen olvasgatunk. A második csapatnál betelt a kocsi, mi pedig rendületlenül kiabáltuk bele az irodalmat a vagonba, fák, kanyarok, tanyák között Királyrét felé.

Királyrét felé

zötykölődés

Kemény István

 

Erdélyi Híradó

Décsy Eszter és Csepregi János

Kiss Valéria, Halász Sára és Csepregi János

A tábor zsizsegni kezdett, és ez vasárnap reggelig így marad. Él, lüktet, fiatal, teli irodalommal. Ez a varázsa a FISZ-tábornak. Meg a fröccsgép a büfénél. Az eligazítás után mindenki beült a saját műhelyére, én idén Szilasi László prózás csoportjába kerültem, és bár húzott a szívem Nádasdy tanár úrhoz (tavaly zseniális volt, vágyom a repetára), kíváncsiságból beültem az alakuló szeánszra, és az a meggyőződésem támadt, hogy itt bizony vér fog folyni, kőkemény szöveggyalulás és szóboncolás fog történni, ami pedig igenis nekem való, így hát maradni fogok.

Kemény István volt az est vendége, a beszélgetésre szinte megtelt a terem, majd vacsora után az Erdélyi Híradó könyvbemutatóját nézhették meg az érdeklődők. Utánuk egy becsülendően rövid, ám velős beszélgetést folytattam Csepregi Jánossal két napja megjelent könyvéről, a Morgensternt tiszta papírra (1942)-ről, ami nem pusztán verseskötet, hanem dizájnművészeti remekmű és összművészeti dimenzióba emelt alkotás. János aztán maradt is, hogy maratoni és késői kerekasztal beszélgetést vezessen Kiss Valéria (ELTE ÁJK) és Halász Sára (Patent egyesület) társaságában Határok és átlépések címmel a szexuális zaklatásról. Erős téma, főleg este tízkor, de nagyon sokan voltunk, és a kérdések is csak nehezen fogytak el a végén. Az volt az igazán zseniális ebben a beszélgetésben, még ha nem is váltotta meg a világot egyből, hogy határozottan elindított egy diskurzust, nem csak a termen belül, de kint, a fröccspult mellett is. Szükséges beszélgetés volt, ami meg fogja szülni a folytatását.

Fotók: Décsy Eszter és FISZ-Fb