bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Berényi Csaba --

felhasználói adatlapja

Berényi Csaba portfólióját ide kattintva éred el.

Berényi Csaba által feltöltött cikkek:

A vágószoba félhomálya
Pálfi György a Final Cut – Hölgyeim és Uraim című kísérletében egyenesen odáig csupaszította posztmodern, formalista, mégis nézőbarát alkotótechnikáját, hogy tisztán filmnyelvi alapon, a montázs módszerével, 449 különböző filmből készítette el a koherens történetnek álcázott meta-mozit. A DVD-kiadást kényszerűen kísérő tankönyv többek között végre feltárja, hogy az a bizonyos forma miként szüli meg, illetve írja felül a tartalmat.
Beatles az éterben
A rockzene mai napig nem tette túl magát a Beatlesen. Egyesek túlértékeltnek tartják, mások túlértékelik azt a nem egész nyolcévnyi életművet, aminek nyoma – bárhol metsszünk bele – többé, mint kevésbé kimutatható a legfrissebb évjáratú rock szervezetében is. Feloszlás ide vagy oda, kiadójuk, az EMI/Apple évről évre piacra dobott változatos gyűjteményekkel folyamatosan a hétköznapok homlokterében tartja őket. Legutóbbi válogatásuk idén ősszel jelent meg.
Rejtő és a többi abnormális
A Szegedi Képregényfesztivál ötéves. Túl a felfutás lázas időszakán és az újdonság varázserején, mára kialakult a redukált számú, ám annál masszívabb közönsége. Ennek köszönhetően maga a rendezvény is mindinkább rutinszerű és érezhetően egyre kisebb hullámokat vet a kultúra helyi vizein. De van.
McCartney, a pop, a purhab és a rések
Ha csak zeneileg, és még úgy is szűken értelmezzük, két Paul McCartney létezik: egy, aki ápolva a Beatles és a hetvenes évek hagyományát, színpadra áll, és egy, aki rendszeresen mindettől merőben eltérő hangot üt meg a stúdió falai közt. Félévszázados pályával hátuk mögött az öreg rocklegendák – bekanyarodva az önbecsapás zsákutcájába – könnyen gondolhatják, hogy maradt még bennük releváns frissesség. McCartney idei, beszédes című (New) sorlemeze – tavalyi jazz és swing nosztalgiázása után – egyben kétes értékű fiatalító kúra is.
Orális gyönyör, 70 felé
Paul McCartney olyan, mint a kerék: magától értetődik, alapvetés. Ami viszont ebből következik, az az, hogy nem igazán mai darab. Idén lesz hetven, és a színpadon Stohl Bucihoz hasonlóan rendszeresen el-eltanyál, de még ha rutinból is, állja a reflektorokat és a hirtelen fény vagy modern atmoszféra miatt sem megy tropára, mint a freskók Fellini Rómájában.
Vonalon belül maradni
A Somogyi Könyvtárban november középi akkordként megrendezett 3. Szegedi Képregényfesztivál alaposan „felütötte” érdeklődésünk, szabályos tradíciószíne van immár a dolognak – a nyakba csapó gyerekkori nosztalgiahullámot tudatosan megélők miatt nem árt, ha ilyenkor a szervezők a képregény műfaji sokszínűségére, nyomdaszagú frissességére irányítják a figyelmet.
Fényképezz, ne háborúzz!
A Tisza partján strázsáló Móra Ferenc Múzeum majdnem száz Robert Capa-fotónak biztosít teret a történetmeséléshez. A fotóművész magyar származása miatt is releváns lépésnek látszik itthon kiállítani – de nyugodt szívvel el is vonatkoztathatunk nemzeti hovatartozásától, hiszen képein kollektív kérdések elevenednek meg.
Lautrec az alvilág színeiben
Henri Toulouse-Lautrec grafikák a Reök-palota folyosóin. Azzal a lánnyal mentem, akinek gyerekkori álma kurtizánként végezni – gondoltam, helyben vagyunk, itt a Moulin Rouge. Litográfiák és plakátok – mindegyik egy lazán kidolgozott izomrost a XX. századi képzőművészet felkarján – egy életérzés alkoholos oldata.
Életvonal, nyomvonal
Itt van ez a kitisztult ábrázat a szakáll mögött – tornacipő, maszatos farmer – cigaretta mellett, vászon előtt – nyomottan székébe süllyed. Zoltánfy István munka után. Ahogy lekörözi a feledést. Már halott, de ő áll nyerésre – a Reök-palota pedig tiszteleg távozásának 21. évfordulóján.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés